Könyvtáros 1981. október

Előszó

Részlet a kötetből:

Konferencia után - a cselekvés jegyében
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete XIII. vándorgyűlése Kaposváron

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének idei vándorgyűlését rendkívül nagy várakozás előzte meg, amit az is bizonyít, hogy a Kaposváron augusztus 23-án és 24-én lezajlott tanácskozásra minden eddiginél nagyobb számban sereglettek össze a könyvtárosok az ország különböző részeiből. Az előre bejelentkezett résztvevő száma 650 volt, az ülések "nappali népessége" pedig elérte a 750-et, mivel a rendező Somogyból és a környező megyékből sok olyan könyvtáros is résztvett a tanácskozáson, aki az összejövetel egyéb programjaitól távol maradt. A nagy érdeklődés annak köszönhető, hogy a IV. országos könyvtárügyi konferenciától a vándorgyűlésig még három hónap sem telt el, s a legkülönfélébb hálózatokból és munkaterületekről érkező könyvtárosok élőszóban is hallani kívánták a konferencia döntéseit, megismerkedni óhajtottak a rájuk háruló feladatokkal és a feltételekkel, amelyek között munkájukat a következő években, évtizedekben végezniük kell. Az érdeklődés bizonyítéka az a tény is, hogy az első napi nagy program, a fő előadások után sem "szivárogtak el" a résztvevők, a szekcióülések rendkívül népesek voltak, olyannyira, hogy például a látszólag keveseket érintő témával, a hálózati-módszertani munkával foglalkozó fórumon (lásd a Könyvtárosban folyó vitát is a lap 1980. december - 1981. augusztusi számaiban) 220 (!) résztvevőt számoltunk meg.
Már elöljáróban is leszögezhetjük, hogy a tanácskozás légkörét a figyelem, a fegyelem, a tárgyilagosság és a felelősség egyidejű jelenléte határozta meg: ez jellemezte a tartalmas beszámolót, a kiegészítő referátumokat, a szekcióülések hangvételét, de mindezek fogadtatását is. Míg a tavalyi vándorgyűlésen nagy teret kapott az elmúlt évtizedben elmaradt feladatteljesítések, valamint az elmulasztott lehetőségek hiánylistájának felsorolása és a miattuk kifejezett panaszkodás, a kaposvári vándorgyűlésen az a közhangulat vált uralkodóvá, hogy a megnehezedett feltételek közepette is óriási lehetőségek rejlenek az emberi tényezőkben, a jobb munkának olyan szervezeti és egyéni tartalékai vannak, amelyek nemcsak az úgynevezett szinten tartást, hanem a szolid fejlődést is szavatolják. Vissza