"Ablakok Pápua Új-Guineára"

Előszó

A Gödöllői Városi Múzeum, ahol eddig csak Ignácz Ferenc óceániai gyűjteményében gyönyörködhettek a látogatók, 2005 novemberében újabb, Pápua Új-Guineából származó kollekcióval gyarapodott. A tárgyak nagylelkű adományozója, Emese Molnár-Bagley 1941. július 9-én született Újvidéken. Szülei 1945-ben elhagyták Magyarországot, majd pár éves ausztriai és németországi tartózkodást követően 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le. Emese ott végezte középiskolai illetve főiskolai tanulmányait (Trinity College, Washington, 1963, Bachelor of Arts - History). Rövid ideig New Yorkban mint szociális munkás dolgozott, végül csatlakozott a Béke Hadtesthez és 1966-ban átköltözött Kenyába. Itt találkozott a Kenyában tanárként dolgozó angol Ian Bagley-vel, akihez 1969-ben ment férjhez. Fiuk, Malcolm is itt született 1970-ben, leányuk, Terka pedig már Angliába való visszatelepülésük után, 1971-ben. Három évvel később, 1974-ben Ian és Emese beadtak egy pályázatot tanári állásra Pápua Új-Guineába, majd elnyerve azt, kiköltöztek a szigetre, ahol Emese 2001-ig élt és munkálkodott. A család először Lumiban, később Wewakban, a Sepik-vidéken élt, innen 1983 januárjától átköltöztek a Felföld területére, Mendibe, végül pedig 1989 januárjától Pápua-Új-Guinea fővárosában, Port Moresbyben kaptak szállást és munkát tanárként, állami hivatalnokként, sőt néha idegenvezetőként. Emese sem anyanyelvét, sem itthon maradt rokonait nem felejtette el időközben, kapcsolatait folyamatosan és állandóan ápolta, többször haza is látogatott. Egy ilyen alkalommal, 1979-ben, amikor rokonlátogatáson járt Budapesten, kapott egy könyvet Bíró Lajosról, máig legkiválóbb pápua-kutatónkról és egyik legjelesebb entomológusunkról. Emesét ekkor már Pápua Új-Guineába vetette a sors: Lumiban (West Sepik, új nevén Sandaun Province) lakott férjével és két gyermekével. A könyvet olvasva első pillantásra pusztán érdekesnek látszott az a tény, hogy íme, majdnem 100 éve már járt itt és dolgozott egy magyar, nem messze Lumitól és az Aitape (akkoriban még Berlinhafen) környéki partvidék illetve a szigetek népét tanulmányozta. Ahogy jobban belemerült a Bíró Lajosról szóló bőséges szakirodalomba, gyorsan felismerte a kutató emberi nagyságát főleg levélben tartottuk a kapcsolatot, de jó párszor találkoztunk is, természetesen Magyarországon. Vissza