Ablak Tibetre

Fülszöveg

A tibeti kultúra újraéledése a nemzeti identitás megerősödéséhez vezetett, ami végül a 80-as évek legvégének függetlenségi tüntetéseiben csapódott le. Az ezt követő megtorlás a tibeti élet minden területét érintette, beleértve az irodalmat is. Az íróknak és a kiadók dolgozóinak politikai "nevelő" gyűlésekre kellett járniuk, és szigorúbban ellenőrizték, mit írnak, és mit adnak ki; a cenzúra néha lazul, néha erősödik a politikai változások, zavargások, vagy esetleg egy-egy párttitkár nyilvános beszédének és utasításainak függvényében. (...)
A Tibetről szóló kínai diskurzusban Tibet szimbóluma a nomád élet, a tibeti táj, a buddhizmus, a kolostorok. Hivatalosan is arra biztatják az írókat, hogy etnicizálják irodalmukat, s ezeket a díszleteket használva teremtsenek igazi tibeti hangulatot írásaikban. Ezeket valóban használják is az írók, s ezzel megerősítik a hivatalos sztereotípiát, akkor is, ha az valójában tisztán saját (tibeti) nézőpontból merít. (...)
A könyvünkben most bemutatott kiváló tibeti írók hősei nomádok, parasztok, helyi hivatalnokok, szerzetesek, helyüket kereső fiatalok és csavargók. Nagyon gyakori témájuk a hagyomány és modernitás konfliktusa. (...)

Részletek Modoros Takács Réka utószavából

A kötet a legkiválóbb tibeti írók műveiből közöl válogatást, valamint egy-egy kiséletrajzban be is mutatja őket; az utószó pedig eligazítja az olvasót Tibet 20. századi kulturális világában. Vissza