Abigél

Előszó

Életbe oltott életek
Szabó Magda csodája
Szabó Magda 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, és mégsem. Reggel még benne volt a lapokban, de az átadásra már nem mehetett el. Visszavonták tőle. Az indoklás szerint (ami nem hivatalos) részben azért, mert tudott latinul, ráadásul tanította is. Részben "polgári származása" miatt. (Ha tudták volna, hogy ógörögből is perfekt, tán még el is ítélik.)
Baumgarten Ferenc Ferdinánd díja körül mindig is viharok voltak. Már akkor kezdődtek, amikor meghalt, végrendeletében váratlan módon hatalmas pénzt hagyott arra, hogy írókat díjazzanak. A rokonok évekig támadták a végrendeletet, hiába. Babits mint főkurátor osztotta rendületlenül. Támadták a díjat, mert liberális. Támadták azért, mert nem. Megkapta Karinthy Frigyes, megkapta Wass Albert, már csak hogy nőjön a zavar. És Baumgarten Ferenc Ferdinánd csak mosolygott ezen odaföntről. Nem volt mágnás, bankár - "csak" esztéta és kritikus. Aki itt hagyta Magyarországot, majd Németországban telepedett le, és ott lett német író. Mindössze két kötete jelent meg a számtalan, az újságokban megjelent esztétikai írásai mellett. Közel egymillió pengős vagyonát a nevét viselő alapítványra hagyta. És abból a halálán túl is évtizedekig ellátta a magyar írókat, megmentette a pénzzel, akiket meg kellett menteni.
1949-ben azonban a hatalom azt mondta, ma már az írókat nem kell megsegíteni anyagilag, ma az író jól él, azt ír, amit akar vagy amit akarunk. És ha azt ír, amit akar és akarunk, akkor rendben. Ha csak azt ír, amit akar, akkor szilencium. Ahogy Szabó Magda esetében is.
Vissza