Ábel Japánban

Előszó

Japánba jövet két napot töltöttem Párizsban. Természetesen elmentem a Notre Dame-ba is. Figyelmemet különösen egy csodálatosan szép kőablak kötötte le. A rózsaszirmot utánozta. A kőszirmok közét színes üveg tölti ki. Kőrózsás mozaikablak.
Ragyogó vasárnap reggel volt. Ezer színben sziporkázott a tündöklő napsugár a színes mozaikablak üvegtábláin keresztül. Felejthetetlen látvány.
A mozaik nem a valóság hűséges másolására való: nem átlátszó üvegablak. Nem várjuk tőle, hogy a tárgyakat a maguk eredeti, meztelen formájában tükrözze. Más célt szolgál.
A valóságot: a napfényt, a környék színeit, fényeket, árnyékokat, árnyalatokat gyűjti össze a maga módján, megtöri és továbbítja.
A valóság új arca: szabad szemmel, közönséges üveggel föl nem fogható szépség rejtelmei tárulnak elénk. Ez a titok. A káprázatos hatás a valóság és a mozaikablak kölcsönös egymásra hatásából születik.
Nem szándékom itt, ebben a kis gyűjteményben Japán földrajzát, vagy akár népi és társadalmi jelenségeit tudományos, szakszerű szempontok szerint boncolgatni. Egyedül szerény, kicsi mozaikablak szeretnék lenni. Már több mint tíz éve élek itt Japánban. Ennek a pár évnek a benyomásait próbáltam meg összegyűjteni az emlékezés és megérzés prizmájában.
A központ Hirosima. Innen néztem, figyeltem, kutattam, csodáltam a japán lelket. Megkíséreltem nyitott szemmel, fogékony lélekkel járni a japán hegyekben. Észrevétlenül hozzászoktam japán szemmel nézni a dolgokat, eseményeket. Japán szemmel, de magyar szívvel, papi öntudattal.
Engem is fűtött a missziós vágy: adni, nevelni, tanítani, Krisztusnak híveket .szerezni. Közben azonban rájöttem egy kellemes igazságra: az az érzésem, mintha jóval többel kaptam volna én a japánoktól, mint azok tőlem! Amit tőlem kaptak, nem az enyémből kapták. Abból adtam (és be szűkösen, milyen ügyetlenül!), amit én is úgy kaptam ajándékképpen, kegyelem gyanánt: Istentől, hívő szüleimtől, az Egyháztól, a rendtől. Ők viszont a magukét adták nekem: a japán hegyeket, a tengert, érzelmeiket, udvariasságot, ezernyi figyelmességet, évezredes kultúrájukat és főleg a szemet, amely ott és akkor is lát, ahol és amikor egyéb ember semmit sem képes észrevenni. Főleg a szépség világában és az emberi szívben... Vissza