Abd-el-kader

Előszó

Részlet a könyvből:
ISMERETLEN TERÜLETEN

Az ötödik afrikai vadászezred egyik svadronja menetúton volt. Hajnalban elhagyta Bordj Oued-Kjar-t és délben belovagolt Mreier falucska egyetlen utcájába. Ez a kis falu a hadiút mentén feküdt, amely - mint szürke kígyó - kanyargott le a Maghreb-Atlas-ból a völgybe és széles kanyarodókkal kúszott egészen a déli látóhatárig, ahol elveszett a Szahara határtalan medencéjében. Még alig tíz esztendővel ezelőtt ez a hadiút csupán veszedelmes öszvércsapás volt, amelyen a Tafilalet harcias Douij-Menija és Ait-Hammou törzsei szállították áruikat és terelték nyájaikat Észak pálmakertjei és kis piachelyei felé. Most azonban már nem kellett többé meredek hegyihágókat megmászniok és folyóágyakon átvágniok. Juhaikat és tevéiket nem kellett többé szédítő szakadékok mentén kísérniök. Karavánjaik most már acélkorlátok között és betonozott hidakon át haladhattak. Alagutakat robbantottak a kőzetbe és a vádik (kiszáradt folyóágyak, vízmosások) félelmetes tavaszi áradásai nem pusztították el többé az egész vidéket, hanem megszelídülve ágyazódtak be a csatornákba, amelyeket a mérnökök kiszabtak számukra. Ez már az európai civilizáció munkája volt. Az ország számára visszatért a Pontifex Maximus kora, a római császáré, a hatalom e földi jelképéé, amelynek az Atlanti Óceántól az Eufrátesig minden alá volt vetve. Vissza

Fülszöveg

Maroknyi arab törzsek szabadságharcának hősi éposza ez a könyv. Legendás hősök köré csoportosulnak arabok és berberek, kik, ha kell, életüket is feláldozzák a szabadság, a vallás, hagyomány és nép becsület szent eszméiért.
A regény hőse Abd-el Kader, akit ragyogó tehetsége és vitézsége emeli vezéri polcra. A franciák iskoláiban nevelkedett anélkül, hogy a nyugati kultura kiolthatta volna elmaradt népe iránti rajongó szeretetét. Minden gondja-gondolata népéé, melyet a civilizáció áldásával akar a nagy népek sorába emelni, de előbb meg kell szabadítania hatalmas ellenségétől, mely hazájának határán ál, hogy pusztításaival jármába hajtsa honfitársait. Égbekiáltó bűnnek tartja, hogy idegenek legyenek úrrá hazáján és árulónak nevezi az Atlason túl lakó szultánokat, akik behódoltak a franciáknak.
Holtnak véli benszülöt apját és nem tudja, hogy annak a francia tábornoknak a fia, akit leányával együtt a hegyekben elfogott és aki katonai kormányzója a Atlason túli, leigázott fajtestvéreinek. Sötét tömlöcbe vetteti és 30 millió frank váltságdíjat követel érte a franciáktól, hogy azon fegyvereket és muníciót vásároljon seregei számára.
A szerző klasszikus tragédiákra emlékeztető fordulattal oldja meg a hősök tragikumát és az olvasó megrendülve teszi le a könyvet.
Knittel műveinek már igen tekintélyes olvasó tábora van hazánkban. Ebben a regényben új területre visz bennünket. Mindvégig az az érzésünk, hogy a szerző ott jár és jól ismeri azt a területet, annak történelmét és népét, és az olvasó sokat tanul a kiváló szerzőtől.
A könyv magva a romantikus események láncolata és fő ereje maga a cselekmény, mely teljesen lenyűgözi az olvasó figyelmét. Knittel mestere az elbeszélésnek és ez a regény méltó helyet foglal el legjobb művei között. Vissza