A zsoboki cifralepedők díszítőmotívumai

Fülszöveg

Zsobok gödörfalu. Vékony rétegű termőfölddel borított hegyek veszik körül. Helyenként fenyő vagy vackorfa, körülöttük apró cserjék és csetenyék. Máshol csupán gyér fű és kékiringó meg szamártövis nő. Az itt legelő tehén nem lakik jól. A vízmosásos oldalakon viszont hirtelen eltűnik a zöld fű és szürkés, fényes kövek csillannak meg a napfényben. Márványhegyekezek. Mike Lajos, zsoboki lelkész (1856-1882) zsoboki márvány néven katalogizáltatta ezt a fajta követ a Magyar Akadémián.
A márványhegyek ölelésében, ebben a természeti szépségben és gazdagságban fekszik maga a falu a maga belső szépségével és gazdagságával, pártáival, bokros kötényeivel, cifraszobáival, s bennük annyi cifralepedővel, hogy nemcsak vetettágyat, vagy épp nyújtóztatót lehetne letakarni velük, hanem az egész falut márványhegyeivel együtt.Textíliába varrt márványcsillogás minden cifralepedő díszítő motívuma, formanyelve és szimbolikája.
A cifralepedő több területen használt, házi készítésű, varrottas vagy szedettes mintával díszített textília, a kalotaszegi népművészet egyik legértékesebb és legszebb alkotása. Cifralepedővel terítik le ma is a vetettágyat, de cifralepedő borítja a halottas nyújtóztatót is, azt a gondosan, esztétikai harmóniával megvetett ágyat, amelyen az elhunyt utolsó éjszakáját alussza a házban. A cifralepedők jelei annak, hogy abban a házban, amelyben él az ember, szépség van, gondosság, rend és harmónia. De ez a szépség ott van a halálban is. A halálban is rend van és harmónia, s a márványhegyek ölelésében a halál is új értelmezést nyer, és az új élet felé mutat. Vissza