Előszó
Az Első Pesti Szőnyeg Társaság 2007 márciusi megalakulásakor célul tűzte ki az 1945 előtt méltán világhíres magyar szőnyegkultúra újraélesztését, a kvalitásos szőnyeg, mint műtárgy megismertetését a hazai nagyközönséggel.
Nagy örömünkre, a 2009-es őszi megkeresésünkre a Magyar Zsidó Múzeum helyet biztosított a mostani kiállításunknak, mely alkalommal a múzeum európai hírű zsidó textil gyűjteményének néhány remek darabja is bemutatásra kerül.
A mostani ismereteink szerinti legidősebb szőnyeget, Szergej Rudenko által vezetett szovjet régész csapat találta 1949-ben, az Altáj hegység Pazyrik völgyében, innen is a szőnyeg elnevezése. Korát az időszámításunk előtti V. századra teszik.
A Pazyrik szőnyeg kapcsán már sok ember fejében felmerült a kérdés: kik lehettek az első szőnyegkészítők? A törökök és az örmények szerint ők voltak, de Anton Felton - a Zsidó Szőnyeg című könyv szerzője - szerint az első szőnyegeket a zsidók készíthették. Tudományos körökben nagy az egyetértés, hogy a kelet-ázsiai nomád török törzsek találhatták fel a csomózás technikáját.
A legrégebbi, zsidósághoz köthető szőnyeg a Berlini Iszlám Művészetek múzeumában tekinthető meg, amely egy XIV. századi, Spanyolországból származó Zsinagóga szőnyeg töredék. Történelmileg bizonyítható, hogy az 1492-es spanyol kiűzetés után a
szefárd zsidóság hatással volt az oszmán szőnyeg kultúrára, hisz az imaszőnyegeken a granadai Alhambra híres oszlopai ettől a kortól jelennek meg. Kiváló korai példája ennek a korszaknak a washingtoni Textil Múzeumban látható, s a XVII. század elejéről
származó kairói zsinagóga szőnyege.
Általánosságban is elmondható, hogy a korai spanyol időkben egészséges munkamegosztás alakult ki a mórok és a zsidók között. Az előbbiek biztosították az alapanyagot és az élő munkát a szőnyegkészítéshez, míg az utóbbiak a gyapjú színezésének és a szőnyegek kereskedelmének voltak meghatározói.
Szőnyeg társaságunk korábbi útjain is tapasztaltuk ezt, például Buharában tradicionálisan a zsidók színezték a gyapjúfonalat, a szőnyeg alapanyagát. A helyiek szerint a zsidókat két dologról lehetett megkülönböztetni a többi lakostól. Kezük a festékektől mindig elszíneződött, valamint a kaftánjaikat ellenkező oldalról kötötték meg.
Vissza