A zsidók története

Előszó

Nyilvánvaló, hogy akik történetírásra vállalkoznak, nem mind egy és ugyanazon okból, hanem sokféle és egymástól javarészt elütő okból vállalják ezt a munkát. Mert egyesek azért vágnak bele ebbe a műfajba, hogy megragyogtassák írói művészetüket és ezen a réven hírnévre tegyenek szert, mások pedig azért, hogy lekötelezzék azokat, akiknek a cselekedeteit megörökítik; minden tőlük telhetőt megtesznek e céljuk érdekében. Vannak, akiket bizonyos ellenállhatatlan kényszer hajt, hogy az olvasóközönség számára írásba foglalják azokat az eseményeket, amelyeknek részesei voltak. Sokan vannak, akiket eddig fel nem derített közérdekű események fontossága indított arra, hogy megírják a történetüket az olvasóközönség tájékoztatására. Engem a felsorolt okok közül a két utóbbi indított írásra. Mert a mi zsidó háborúnkat, amelyet a rómaiak ellen viseltünk, eseményeit és szerencsétlen végét, mivel magam is résztvettem benne, szinte kényszerű kötelességem volt megírni, már csak azért is, hogy megbélyegezzem azokat, akik műveikben meghamisították az igazságot.
Ennek a műnek a megírására abban a meggyőződésben vállalkoztam, hogy bizonyára felkelti majd minden görög olvasó érdeklődését; tudniillik felöleli egész történelmünket és államszervezetünk ismertetését; mindezt héber iratokból fordítottam. Már akkor, amikor a háború történetét megírtam, feltettem magamban, hogy külön műben tájékoztatom az olvasóközönséget a zsidók eredetéről, viszontagságos történelméről, híres törvényhozójukról, aki megtanította őket az istenfélelemre és minden egyéb erény gyakorlására, sok-sok háborújukról, amiket a századok folyamán végigharcoltak és erről az utolsóról is, a rómaiak ellen, amelybe akaratuk ellenére sodródtak bele. Vissza