Fülszöveg
FEJEZET
AZ AKADÉMIA TEVÉKENYSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ KÜL-, ILLETVE BELPOLITIKAI VISZONYOK
Az 1970-es évek külpolitikai viszonyai - minden hullámzásuk ellenére - lényegesen kiegyensúlyozottabb, békésebb légkört biztosítottak az emberiség számára, mint az azt megelőző évtizedek. A korszak egyik kiemelkedő kutatója nem véletlenül fogalmazta meg könyve fejezetcímeként: „Az enyhülés - détente korszaka - a »második antagonisztikus kooperáció« (1969-1975)."1 Ugyanis a Wiily Brandt2 kancellár vezetésével 1969 őszén létrejött nyugatnémet kormány új keleti politikát hirdetett meg. Ugyanebben az évben kezdődtek a több évig tartó szovjet-amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról (SALT), illetve novemberben ratifikálták az atomsorompó-szerződést. A SALT-tárgyalásokat az tette lehetővé, hogy a két szuperhatalom rájött arra: globális erőegyensúly jött létre a hadászati támadófegyverek vonatkozásában. A „hadászati (stratégiai) triász" (interkontinentális rakéták, bombázó repülőgépek...
Tovább
Fülszöveg
FEJEZET
AZ AKADÉMIA TEVÉKENYSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ KÜL-, ILLETVE BELPOLITIKAI VISZONYOK
Az 1970-es évek külpolitikai viszonyai - minden hullámzásuk ellenére - lényegesen kiegyensúlyozottabb, békésebb légkört biztosítottak az emberiség számára, mint az azt megelőző évtizedek. A korszak egyik kiemelkedő kutatója nem véletlenül fogalmazta meg könyve fejezetcímeként: „Az enyhülés - détente korszaka - a »második antagonisztikus kooperáció« (1969-1975)."1 Ugyanis a Wiily Brandt2 kancellár vezetésével 1969 őszén létrejött nyugatnémet kormány új keleti politikát hirdetett meg. Ugyanebben az évben kezdődtek a több évig tartó szovjet-amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásáról (SALT), illetve novemberben ratifikálták az atomsorompó-szerződést. A SALT-tárgyalásokat az tette lehetővé, hogy a két szuperhatalom rájött arra: globális erőegyensúly jött létre a hadászati támadófegyverek vonatkozásában. A „hadászati (stratégiai) triász" (interkontinentális rakéták, bombázó repülőgépek és atom-tengeralattjárók) mennyiségének befagyasztása, illetve a rakétaelhárító védelmi rendszerek komplex kiépítéséről való lemondás hozzájárult a fegyverkezési spirál lendületének csökkenéséhez.
A '70-es évekre a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) „már nemcsak gazdasági nagyhatalom, hanem kereskedelmi és pénzügyi világhatalom is, valamint Nyugat-Európa legerősebb hagyományos fegyverzetű hadseregének birtokosa is"3, amire támaszkodva Willy Brandt a korábbi „kis lépések" politikájáról áttérhetett a lényegesen bátrabb „nagy lépések" politikájára. A fokozatosan kibontakozó „Neue Ostpolitik" (Új keleti politika - Sz. M.) következtében újabb és újabb szerződések aláírására nyílt mód. A nyugatnémet politikában a korábbi „egy német állam"
1 Fischer Ferenc: A megosztott világ. IKVA, Budapest, 1996. 257. o.
2 Brandt, Willy (1913-1992) politikus. Eredeti neve: Herbert Ernst Karl Frahm. A baloldali pártszakadás következtében létrejött az SPD-től (Sozialdemokratische Partei Deutschlands - Német Szociáldemokrata Párt) balra álló szélsőbaloldali SAP (Sozialistischen Arbeiterpartei - Szocialista Munkáspárt), amiben ő lett a lübecki zsidósággal foglalkozó intézmény elnöke. 1933-ban a nemzetiszocialista üldözés miatt Dánián keresztül Norvégiába menekült - itt vette fel a Willy Brandt nevet. Egyetemi tanulmányait Oslóban kezdte meg történelem szakon. 1949 és 1957 között a német parlament tagja, 1955-től 1957-ig pedig a berlini képviselőház tagja. Külpolitikájának vezérgondolata a '60-as évek első harmadában kezdett körvonalazódni, amit a „Kislépések a politikában", illetve a .Változás közeledésen keresztúr című írásaiban fejtett ki. 1964 és 1987 között pártelnök az SPD-ben. 1965-től 1992-ig a német parlament tagja. 1969-ben, a választások után az SPD és a liberális FDP (Freie Demokratische Partei - Német Szabaddemokrata Párt) szociál-liberális koalícióra lépett, s Willy Brandt lett a második világháború utáni Németország első szociáldemokrata kancellárja. 1973-ban a nyugatnémet szervezetek tudomására jutott, hogy Brandt egyik közvetlen munkatársa, Günter Guillaume a keletnémet Stasi (Ministerium für Staatssicherheit - Állambiztonsági Minisztérium) számára kémkedett. Bár Brandtnak nem volt tudomása a dologról, 1974. május 7-én mégis lemondott kancellári tisztségéről. 1976 és 1992 között a szocialista internacionálé (Sl) elnöke. http://www.doksi.hu/faces.php?order=DísplayFace&id=328 (Letöltés: 2009.01.26.)
3 Fischer: i. m. 264-265. o.
5
Vissza