A zongorázás

Előszó

Az iskolai, csoportos tanításnál a kiszámított percek miatt, magánoktatásnál az egy tanulóval feldolgozott, aránylag kis tanulmányi anyag korlátozása folytán, nem nyílik elég alkalom az összes zenei kérdésnek az alkalmazott elméletével való megvilágítására. Hogy áttekinthető képet kapjon a zongorázó, de a más hangszert játszó is a tanulmányok feladatainak zenei szellemben való felismerésére s hogy lássa a feladatok gyakorlati és elméleti vonatkozásait és összefüggését és hogy a magyarázataim alatt elmondottakat az írás is emlékezetbe vésse, vállalkoztam ennek a rendszerező és összefoglaló műnek a kiadására. Közlöm ebben a könyvben a művészképzés élet- és lélektanával tudományosan foglalkozó szakmunkák tanulságait, a Nemzeti Zenede egyik zongora-tanszékén két évtized alatt gyűjtött tapasztalataimat. Ismertetem a magamon és tanítványaimmal a tanulás alkalmas módszereire vonatkozó kísérleteim eredményeit, s a gyakran előforduló hibák okát és javítási eljárását. Munkámban a művelt zongorázónak tanácsokat és bátorító ösztönzéket óhajtok adni és közölni azt, amit pályám kezdetén én is szerettem volna valakitől megtanulni.
A hangszertanítás és művészképzés fő irányelveit és eszközeit elemeire bontom, hogy általánosan elterjedt, zavaros fogalmakat tisztázzak. Éppen ezért a szokástól eltérek és nem képekben szemléltetem a különböző játszásmódban vagy a hangzatokat fogáshelyzetében a játszószervet, az ábra helytelen következtetésére vezethetne, de nem szemlélteti a billentyűhöz laza izülettel közlekedő kéz alakváltozásait, sem a billentés ellenállásának legyőzésére módosuló erőállapot változását, s a mozgáspálya irányát és a légnyomás mélységét sem. Vissza