A zarándok és a tanítványai

Előszó

Bármily nagy földrajzi távolság választja is el Magyarországot Japántól, ma mégis vállvetve harcolnak mindketten a béke és az új világrend megteremtése érdekében. Ez a két ország közötti mély bajtársi kapcsolat nem csak politikai alapokon nyugszik, hanem mélyen gyökerezik a két nemzet rokon népiség ének kölcsönös tiszteletében és értékelésében, s az a célja, hogy a kulturális megértést mindkét oldalon elmélyítse. Mert a két nemzet lelkét válóban szoros kapcsok fűzik össze.
Meg kell keresnünk a legjobb utat, amely lehetővé teszi, hogy egy országot s egy kultúr-nemzet lelkét megérthessük. Természetesen a legjobb és legegyszerűbb az lenne, ha az országot személyesen utaznánk be, hogy a nép életét és szokásait alaposan megismerjük. Sajnos, azonban ez az út nem áll mindenki számára a lehetőség határain belül. Egy másik módszer is kínálkozik: könyvek olvasása az ország és a nép történelméről, földrajzáról stb., de tagadhatatlan, hogy e módszer követői is csak korlátolt számban találhatók.
Így, ha ezt mind figyelembe vesszük, el kell ismernünk, hogy a legmegfelelőbb mód, hogy egy nemzet népiségének lényegét megértsük, ha bepillantást nyerünk művészetébe. Az idegen számára, aki az országot s népét meg akarja ismerni, sokszor többet mond és jobban lelkesíti egy pár soros kis költemény, mint egy sokezer szavas beszéd, s egy művész festményének jelentősége felülmúlhat többszázoldalas leírást. Ebben az értelemben nagy öröm számomra, hogy Fekete Gabriella fáradozásai révén a modern Japán egyik legjelentősebb drámai mesterművét mutathatom be Magyarországnak. Vissza