A zarándok

Előszó

Ha az ember olyan regény írására készül, mint A zarándok, több évig kell járnia a világot, és kutatásokat végeznie; ezért többnyire önmagával van elfoglalva és emberi kapcsolataira súlyos próbatétel vár. Jill, a feleségem, ugyanúgy lelkesedett a tervért, akárcsak én; önzetlenül kínálta fel együttérzését, hűségét, szeretetét, gondomat viselte nemegyszer sötét és veszedelmes helyeken is. És ami ugyancsak nagyon fontos: munka közben ellátott érzékeny és okos tanácsaival. Ha nem ilyen társ áll mellettem, ez a könyv aligha íródott volna meg.
Szentháromság című regényem munkálatai során már tapasztaltam, hogy Diane Eagle, aki kutatásaimban segítségemre van, valósággal titokzatos ösztönnel érez rá mondanivalómra és a regény belső törvényszerűségeire. A zarándok minden forráskutató képességet próbára tette, de Diane megfelelt a kihívásnak: ezrével ontotta a ragyogóbbnál ragyogóbb háttéranyagokat. Valahányszor írógépem előtt a napi küzdelembe bocsátkoztam, ott volt a kezem ügyében ez a tényanyag, és ha segítségre szorultam, csak be kellett nyitnom a szomszédos irodába. Diane nem pusztán a regény hitelességéhez és hátterének megrajzolásához járult hozzá, hanem a munka terhét is hihetetlen mértékben megkönnyítette. Elsősorban mégis azért mondanék köszönetet neki, mert Jillt is, engem is megajándékozott tántoríthatatlan barátságával.
Jelen könyvem számos eseménye dokumentált történelmi valóságra épül, és sokszor történelmi helyzetek szolgálnak az egyes jelenetek hátteréül.
Meglehet, hogy élnek közöttünk olyanok, akik részt vettek a könyvben leírtakhoz hasonló eseményekben, s emiatt egyesek magukra ismertek a regény szereplőiben.
Hadd hangsúlyozzam ezért, hogy A zarándok valamennyi szereplője az írói képzelet szülötte, kivéve természetesen a felismerhető közéleti személyiségeket, például David Ben Guriont, Abdallah királyt, a jeruzsálemi muftit, Jigal Allont és másokat, akik az ábrázolt korszakban játszottak történelmi szerepet. Vissza