A Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium Évkönyve az 1948-88. iskolai évekről

Előszó

Tisztelt Olvasó! „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék Nemcsak egy nemzet életére, hanem egy emberi értékekre figyelő, önmagára adó gimnázium múltjára is érvényesek Vörösmarty szavai. Ezért is tartjuk fontosnak iskolánk távoli és közeli történetének feltárását, a régi diákokkal való kapcsolattartást. Ez a szándék hívta életre a múlt év májusában az Alma Mater Egyesületet, s ezért gyarapodnak immár két éve a Találkozók Könyvének lapjai. Nemes hagyományőrzésre intenek bennünket az évkönyvek eddig megjelent kötetei is, hiszen oldalaikon az iskola csaknem egy évszázadnyi történetét, több generáció életének tanulságos eseményeit tárják elénk. Ezekből a gondosan összeállított krónikákból megtudhatjuk egykori híres tanáraink adatait, olvashatjuk kisebb lélegzetű, az iskola pillanatnyi nevelési gondjait tükröző tanulmányait. Emellett megörökíti minden olyan régi diák nevét is, aki ezekben az években ide járt, s innen indulhatott tudományokkal, s főleg emberi tartással, hittel felvértezve. A száraz statisztikán is átsüt az intézet mindenkori nemes szellemisége, érződnek fontosabb törekvései, nevelési elvei. Nevelőmunkánk titkos kincsestára mindez, hiszen csaknem változatlanul követhetjük most is intelmeit, alkalmazhatjuk pedagógiai nézeteit. Sajnálatos azonban, hogy a gimnázium 1948-tól 1988-ig tartó időszaka kimaradt az évkönyvek iskolatörténetét dokumentáló rendszeréből! Pedig a két világháború éveit leszámítva ez a 41 év volt talán a legtöbb változással, vargabetűvel, átalakulással járó időszakunk. Az összeállítás vázlatosan megeleveníti az időszak eseményeit, eredményeit a tanár- és diákközösség munkáját, életét, amelynek sorsa összefonódott ezzel a négy évtizednyi történelemmel. Ezért ajánlom tisztelettel minden volt diáknak, jelenlegi és leendő Zrínyis tanítványnak, tanárnak és szülőnek egyaránt. A szerzőkkel, a kiadványt támogatókkal együtt azt reméljük, hogy ez a rendhagyó krónika valamennyiünket segít a múlt értékeinek megőrzésében:
„... számot ad és fiának adja át
emlékedet, hogy példakép, erős fa
legyen, melyre rákúszhat a gyönge növendék."
(Radnóti Miklós) Vissza