Előszó
Minden fordító el lehet készülve rá, hogy nagyon sokszor nem sikerül neki elég híven visszaadnia az eredeti szöveg árnyalatbeli finomságait, sőt hogy olykor kissé tán félre is ért egyet-mást. Ha ezt az egyetemes emberi gyarlóságot én sem bírtam mindenütt egyforma sikerrel elkerülni, legalább bátorkodom remélni, hogy nem a lelkiismeretes gondosság hiányának fogják tulajdonítani.
Tudva, mennyire kötelessége a fordítónak lehetőleg feledtetni az olvasóval, hogy oly művet tart kezében, mely eredetileg nem az ő nyelvén íratott, már azzal is közelebb iparkodtam hozni e könyvet a magyar közönséghez, hogy a szöveg egyes vonatkozásait, a hol szükségesnek véltem, apró jegyzetekben röviden meg-megvilágítottam. Meg akartam kímélni olvasómat attól a fáradságtól, hogy maga keresgéljen mindegyre utána a vonatkozásoknak lexikonokban, irodalomtörténetekben, vagy éppen az illető íróknak sokszor csak nyilvános, nagy könyvtárainkban (de ott se mindig) található műveiben: annál is inkább tanácsosnak véltem ezt, mert magam tapasztalatából láttam, mennyi munkát adhat még a szakembernek is egyik-másik ily vonatkozás fölfejtése. Ha valaki egyébiránt netán azt kifogásolná, hogy itt-ott nem éppen múlhatatlant is magyaráztam, ez kisebb baj annál, mintha azt vethetnék szememre, hogy valami lényegest magyarázat nélkül hagytam.
Minthogy szokatlan, elnézést kérek azért a néhány szövegkritikaszerű jegyzetért, melyekkel e műnek mind a tizenöt kiadásában következetesen ismétlődő értelemzavaró sajtóhibákra a maga igazolása végett rámutattam. E sajtóhibákat utólag a szerző legilletékesebb fölülbirálata alá bocsátottam, a ki azokat maga is helyeseknek jelentette ki.
Végül kötelességem megjegyezni, hogy a fordítás jelen alakjában nem kizárólag csak az én művem. Többféle útmutatás, melyet nyertem s helyenként követtem, bizonyára sokkal fog hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar olvasó aránylag zavartalanul élvezhesse ezt a nagybecsű, szép munkát, melyet úgy hazájában mint Németországban és Angliában elismeréssel fogadott annak idején a birálat, nálunk is régóta méltányolnak a szakértők.
Kolozsvár, 1898. febr. 10.
Haraszti Gyula
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal