A XVI. kerület egyházainak története - A protestáns egyházak I.

Előszó

Senkitől sem lehet mélyebb és buzgóbb érdeklődést várni egyházunk története iránt, ha nem nyitjuk meg előttük a történelem felszíne alatt megbúvó forrásokat, amelyek egyházunk történetében időről időre felszínre törtek, hogy ott életeket tisztítsanak, betegeket gyógyítsanak, kultúrát, társadalmi életet termékenyítsenek meg. János evangéliumában „Örök életnek kútfejéről" (4,14) beszél Jézus, ahonnan mint örök kútfőből tör fel az Élet vize. Ennek titkáról Pál apostol beszél az Efézusiakhoz írott levelében, melyben az Anyaszentegyház történelmi létének értelméről ír. Vagyis hogy az Anyaszentegyház Isten akaratának az eszköze. Az ember Isten elleni lázadása miatt életének eredeti igazságát és boldogságát elveszítette. Isten akarata pedig, hogy „ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek a földön vannak". (Efézus 1,9-10) Ezt az egybeszerkesztést Pál apostol az építőmester munkájához hasonlítja. Isten az építőmester. Krisztus a szegletkő, az apostolok, próféták az „alapkövek". Isten gyermekei pedig az „építőkövek", akikből az épület szent templommá lesz. (Efézus2,19-22) így az Egyház látható arca munkaágakkal, munkásokkal, szolgálatokkal van jelen a történelemben (világban). Célja: összegyűjteni Isten gyermekeit - nemzedékek során - az Atyával és a Fiúval való lelki közösségbe. Ez tevékeny missziói közösséget jelent. Ennek a tevékenységnek megvannak a maga földi keretei, formái. Ez jelenik meg egy-egy kis közösség, gyülekezet mindennapi életében, „történelmében". Természetesen ez a megjelenés magán hordozza az emberi élet negatív és pozitív vonásait egyaránt. A gyülekezeti élet szervezése, templomok, imaházak, iskolák és egyéb szociális intézmények létesítése, építése nagy energiákat és hitbeli bizonyosságot kellett mozgósítson. E hatalmas munka közben születtek tévedések, ellentétek és olyan ítéletek, melyek nem támogatták, hanem gátolták Isten eredeti tervének megvalósításait. A bűn jelenléte az egyházi életet is beárnyékolta, és ma is ezt teszi. Az ez ellen való küzdelem örök földi feladat, melyhez az erőt az „örök kútfőből" meríti minden egyházi közösség a Krisztus zászlaja alatt. Az örök reformáció igénye jelentkezik ebben a küzdelemben. A Rákosszentmihály, Sashalom, Árpádföld, Cinkota és Mátyásföld mai területén élő református és baptista gyülekezetek története is hű bizonysága annak, hogy ez a szolgálat elkötelezést, hitet és az örök életbe vetett reménységet állította életének középpontjába megalakulásától kezdve. Vissza