A XIX. század végi gimnáziumi tantervek elméleti háttere

Előszó

Az 1879. évi tanterv előzményei
A magyarországi iskolaügyet, ezen belül a középfokú oktatás tartalmát is állami szinten először az 1777-ben megjelent Ratio Educationis szabályozta. A gimnáziumi tanítás anyagának vonatkozásában — a szervezeti változtatásokkal egyidejűleg — ezután az 1849. évi Entwurf lesz nagy hatással. A két rendelkezésen kívül napvilágot látott tantervek leginkább az iskolákat fenntartó és a tanterveket kiadó, felekezeti hatóságok hatáskörébe tartozó iskolákat érintették. Az Entwurfot követő, 1861. évi tanterv a provizórium körülményei közt nem tarthatott igényt általános érvényre. A tantervi viszonyok ugyanis egyebek közt a felekezeti iskolákban érvényes különböző rendelkezések következtében ezidőben szinte áttekinthetetlenné váltak.
A kiegyezéssel létrejövő önálló államiság és ezzel a független közoktatási kormányzás márcsak emiatt is időszerűvé tette a többi iskolatípushoz hasonlóan a középiskolák munkáját irányító állami dokumentum megjelenését. Eötvös Józsefnek a hatályba nem lépett középiskolai törvényéhez csatolt 1869. évi középiskolai tantervét és Pauler Tivadarnak 1871-ben benyújtott tervezetét Trefort Ágoston minisztersége alatt a kísérletek egész sora követte.1
Az elsőt közülük ugyancsak elvetélt középiskolai törvényéhez csatolva 1873-ban juttatta el a miniszter a közoktatásügy reprezentatív szervéhez, az Országos Közoktatási Tanácshoz (OKT) véleményezés végett. A kezdeményezésnek a majd csak 1879-ben elfogadott tanterv szempontjából is egyik jelentősége, hogy ekkor kapcsolódott be a tantervkészítés munkájába az OKT jegyzőjeként, ebben a minőségében gyakorlatilag rövidesen annak nagyhatású irányítójaként Kármán Mór, akinek nevelési elmélete rányomta bélyegét az 1879-ben véglegesen elkészült tantervre. Az általa szerkesztett Magyar Tanügy c. folyóirat hasábjain egymás után megjelenő tanulmányaiban korában kimagasló elméleti felkészültséggel, kora legnevesebb külföldi eredményeit is felhasználva európai látókörrel foglalkozott a tantervkészítés elméletével, elemezte az adott helyzetet és az előtte fekvő, már nyomtatásban kiszedett miniszteriális tanterven kisebb módosításokat hajtott végre.2
Kármán korszerű szemlélete a hazai berkekben nem talált egyöntetűen kedvező fogadtatásra. Az első ellenvetést Kármán lapja, a Magyar Tanügy közölte Vécsey Tamás, eperjesi jogtanár tollából, aki szerint a tanterv túltömött, sok tantárgyat ölel fel, nem alkalmazkodik a tanulók képességeihez, túlbecsüli erőiket, ezért nem valósítható meg... Vissza