A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra III. (töredék)

Előszó

MELY MÉRTÉKBEN ALKALMAZANDÓ AZ ÁLLAMBAN AZ ÖNKORMÁNYZÁS ELVE.
Hogy nem tudják, mely eszközökkel segíthessenek a veszélyeken, melyek majd minden államot fenyegetnek, ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy nem méltatják elég figyelemre azt, a mi előttünk történik s egyátalában nem veszik fontolóra azt, hogy nem volt-e már kielégítőleg megoldva előbb azon feladat, melynek megfejtésén oly sikertelenül fáradoznak.
Természetes, hogy az ó-kor polgárisodása vonzóbban hat ránk, mint a közép koré. A már bevégzett organismus szemlélete mindig több vonzalommal bir, mint a mely még fejlődésben van; s aztán addig küzdöttünk a közép-kor ellen, hogy inkább megszoktuk rossz, mint jó oldalaival foglalkozni. De ha meggyőződünk a felől, hogy az emberiség mindazon hibák mellett, melyek tagadhatatlanul megvoltak a közép-kor államintézményeiben, ez időszakban tetemesen előhaladt: be kell látnunk, miszerint az állam hibás intézményei közt ama korban valami nagyon czélszerünek is kellett lenni, a miből a polgárisodás ezen előhaladását magyarázhatni. S kétségkivül a kisebb közönségek szervezetében találjuk azt föl.
Valamint azon sokoldalú haladást, melyet e korban szemlélünk, ama számtalan, bizonyos korlátolt körben majdnem önálló testület létezésének köszönhetni, melyek mind egy időben munkáltak saját fejlődésükön, s melyek közül bizonyos körre nézve mindenik a polgárisodás központjáúl szolgált: ugy a jog iránti tisztelet, mely minden rendezett államintézmények alapja, a szilaj szenvedélyek és csekély felvilágosodás ezen korában csak az által lőn fentartva s a jog fogalma a szabadságéval csak az által lőn bensőleg összekapcsolva, sőt egyértelművé, hogy igen nagy volt azon körök száma, melyekben az egyén jogokat élvezhetett;sokan voltak, a kik, bár kis körökben, jogokkal birtak s igy önjogaikhoz ragaszkodván, tisztelni tanulták a másokét... Vissza