A XIX. és XX. század cseh és szlovák szobrászata

Előszó

A XIX. és XX. század cseh és szlovák művészetének nagy áttekintő kiállítása után, amelyet 1954-ben rendeztek meg Budapesten, most a magyar nép e kor cseh és szlovák művészetét közelebbről és részletesebben megismerheti. A mostani kiállítás erre rendkívüli alkalmat ad. Ez a kiállítás a prágai Nemzeti Galéria gondoskodása révén valósul meg. Túlnyomórészt a Prágai Galéria és a bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria birtokában levő művekből áll. Ez egyike a legnagyobb szoborgyűjteményeknek, amelyet Csehszlovákia valaha is külföldre küldött. Hiteles képet nyújt a cseh és szlovák szobrászat fejlődéséről és igyekszik bemutatni a számottevő szobrászok jellegzetességeit, az alkotások korlátozott száma ellenére. Érthető, hogy az itt szereplő szobrászok egynémelyike egész generációkat és azok törekvéseit képviseli. Műveik szemléltetik a fejlődési irányvonalat a múlt század közepétől napjainkig és a művészek igyekezetét, hogy megragadják az igazi tartalmat összhangban a formával a mű oszthatatlan egységében.
Ez a szobrászat több száz éves honi hagyományokból merít, kezdve a középkor mesterein, a barokk kor szobrászain át egész Josef Yáelav Myslbekig, aki a modern cseh szobrászat megalapítója, a XIX—XX. század mezsgyéjén a nagy alkotó, Rodin kortársa és ellentéte. Myslbek a tömör, egyenesen architektonikusan megépített szobrászati forma klasszikus szépségét vallja, tartalmilag teljes, realisztikusan igaz és lírával áthatott művészetében.
Művészetét az ébredő nemzet szolgálataiba állította, műveiben tudatosan Josef Mánes nemzeti művészetét követte. Alkotásában felhangzik a hősi és lírai dal, a valóság szeretete, ez teszi hatalmassá, monumentálissá. Myslbek érzései mélységénél fogva korának óriása, alkotói nagysága az elszálló gondolatot művészi valósággá változtatja.
Kiváló szobrászok generációit nevelte fel. Ezek közül a kiállítás Stanislav Sucharda, Bohumil Kafka, Josef Maratka, Otakar Spániel, Ladislav Kofránek, Karel Pokorny készségét mutatja be. Myslbek iskoláján kívül egyéni művészetével kitűnik a szimbolista Frantisek Bílek és Ladislav Saloun dekoratív irányzatú művészete. Ennek a generációnak legtöbb tagja, ha csak átmenetileg is, de követi Rodin impresszionista irányzatát. Egyik közülük Maratka, Rodin tanítványa lesz és Prága, Rodin hazáján kívül az első város, amely megrendezi ennek a zseniális mesternek nagy gyűjteményes kiállítását 1902-ben. Kafka és Spániel Párizsba mennek tanulni. De ezek a művészek mind tovább keresik saját kifejezési formáikat és nemegyszer visszatérnek Myslbek biztos, világos kifejezésmódjához. Vissza