A XI. parancsolat

Előszó

Részlet a könyvből:

"- A gyermekeknek fejlett igazságérzetük van! - szögezte le Sharon, védelmébe véve az unokáját.
Kissé elvette a kedvét, hogy erre kényszerült, de nem hagyhatta szó nélkül a dolgot.
- Azt mondja a húgára, hogy csúnya, és te ezt nevezed fejlett igazságérzetnek?! - csattant fel Emi hangja.
- Ugyan, kedvesem! Nem szabad ezt a dolgot így felfogni! Tisztában lehetnél vele, hogy egy újszülött az esetek többségében csak az anyja szemében csodálatos. Mikor megszülettél, nagyapád elszörnyedve nézte, ahogy kibontottalak a pólyából. Szegénykém úriember volt, így csak ennyit kérdezett: ez most már itt marad? Különben is Phill csak azt mondta, hogy olyan, mint egy béka, és jól tudod, az ember bizonyos kor alatt milyen szívesen hasonlítja a neki kedves élőlényeket állatokhoz. S ha jól tudom, az a megszállott is, akit a férjednek nevezel, nagykorúsága ellenére előszeretettel szólít téged Bocikámnak. Éppen tegnap hallottam a tévében, hogy a statisztikák szerint az állatfilmeknek van a legnagyobb nézettsége. A fiad egyszerűen csak az ösztöneire hallgatott - ült le Sharon lánya kórházi ágyára, és megszorította a kezét." Vissza

Fülszöveg

"A történet egy csodálatos kapcsolatról, egy végtelen mély, és gyökereiben tiltott érzésről, egy "törvénytelen szerelemről" szól. Barátság, gyűlölet és bölcs hagyaték. Andrea Weaver dacosan kimondja mindazt, amiről az idők folyamán ránkrakódott társadalmi szokások, konvenciók miatt nem illik beszélni, sőt még álmodni sem. Hősei évszázados törvényeket hágnak át, mert az írónak meggyőződése, hogy a döntés joga és felelőssége az EMBERÉ. Története ez által válik emberivé. Gyávaságunkat megvető bátorsággal teszi fel az újra és újra felvetődő kérdést:
ki dönti el, hogy mi a bűn és mi a jóság, ki mondhat ítéletet titkos álmaink felett? S mivel az élet nem arról szól, hogy megúszhatók a nehézségek, örökké a kérdések sem maradhatnak megválaszolatlanul." Taródi Flink Kornél

Sharon különleges öregasszony. Szókimondásával sokkolja környezetét. Nincs mitől tartania, régen kiegyezett a Világgal. Olyan feladata van, mely úgy érzi, hogy ősi törvények kiegészítésére is felhatalmazza: szülői gondoskodás hiányában két unokáját neveli.
A lány neve: Lily. Táncol, mint a szél, mint a tündöklő vihar. Amúgy arcátlan, elvetemült, akaratos és nehéz titok hordozója. Különleges, mert különlegességet örökölt, végtelen elszántsággal.
A fiú neve: Phill, a testvér, ki féltékeny gyűlöletével kínlódóvá tette Lily gyermekkorát, később mindenre felesküszik, ami húga védelmét jelentheti. De mire fel ez a hirtelen, kisajátító, féltő őrizet? Honnan az indíttatás, mellyel minden ellenkező neműt elüldöz Lily mellől? Nem is lehet megérteni, míg ki nem derül a valódi oka. Attól fogva megdöbbenés, kétségbeesés, menekülés és ragaszkodás zavarja szét, és kergeti a testvéreket újra és újra egymás közelébe. Barátok és ellenségek kísérik őket a kétségekkel teli úton egy még nagyobb és még súlyosabb titok megfejtése felé. És amikor Sharon meghal és ők magukra maradnak, elszabadul a pokol.
Az egyetlen támasz pedig Sharon fekete Bibliájában rejtőzködik a X. parancsolat alatt...

„A mi családunkban mindig gyorsan visszavette az Isten az ajándékozott boldogságot. Elvette, s azt mondta: elég erősnek, szépnek, határozottnak teremtettelek, hogy kibírd. Lássam, hogy boldogulsz?! És mi valóban mindig bizonyítottunk neki. Sharly arra kért, hogy vegyem hozzá a bátorságot, és szálljak szembe vele. Én megtettem. Megtettem, amit lehetett. Harcoltam, öltem és megbocsátottam. Érek-e annyit, hogy ellenszegülésem másokban is nyomot hagy?" Vissza