A weisshausisták tevékenysége és üldöztetése 1945 után (dedikált példány)

Előszó

Részlet a füzetből:

Weisshaus Aladár 1945 elején nem jelentkezett a Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri központjában, mivel nem kívánt csatlakozni Rákosi Mátyás pártjához. Az MKP moszkvai emigrációból hazatért vezetőitől ugyanis áthidalhatatlan elvi-politikai és személyi ellentétek választották el. Szakszervezetéoek újjászervezésében viszont részt akart venni. Ezért ment január 25-én a közlekedési alkalmazottak szakszervezetének Kenyérmező utcai központjába, ahol régi kollégája, Szenes Márk (1920-ig MÁV-hivatalnok), az intéző bizottság elnöke a segítségét kérte a vasutasok szervezéséhez és szakszervezeti oktatásának megindításához. Amikor néhány nap múlva Tímár Kálmánnal és Illyés Ferenccel ment oda, Vas Zoltán áthívta a pártközpontba, s felszólította, összegezze a párt részére mozgalmának történetét. Az emlékirat átvételekor, február 14-én Vas azt ígérte, hogy napokon belül tájékoztatja annak fogadtatásáról.
"Annak tisztázására, hogy én és társaim sohasem végeztünk akciós munkát, hanem - ámbár a párttól függetlenül - mindig tiszta kommunista vonalon maradtunk s a Kommunista Internacionálé alapelveihez ragaszkodtunk, szükségesnek tartom, hogy ennek a mozgalomnak történetét tisztán a tényeket adva elő ismertessem" - szögezte le a bevezetőben. Azért fogalmazhatott így, mivel a magyar szocialista népmozgalom koncepciója - amelyet a KI VII. kongresszusa előtt dolgozott ki -, majd az annak valóra váltásáért folytatott küzdelmük összhangban volt az 1935-ös kongresszuson meghirdetett népfrontpolitikával. Vissza