A Weisshaus Aladár vezette szocialista népmozgalom története (1927-1945) (dedikált példány)

Előszó

Részlet a füzetből:

Weisshaus Aladár (Budapest, 1887. december 21. - Budapest, 1963. november 23.) Egri Júlia varrónő és Weisshaus Sándor lóvasúti konduktor legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel az apa később a Déli Vaspálya Társaság (DV) kalauza lett, a fiú az ő váltakozó szolgálati helyei szerinti főgimnáziumokban, Nagykanizsán, Sopronban és Szombathelyen folytatta középiskolai tanulmányait. 1910-ben ő is a DV szolgálatába lépett. A vasúti tisztképzőt elvégezve hivatalnok a DV Üzletigazgatóságán. 1910-ben belepett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és csatlakozott a Magyar Vasutas c. lap köré tömörülő, sajátosan illegális vasutasmozgalomhoz. 1918-ban az MSZDP III. választókerületi szervezetének vb-tagja. 1918-1919-ben a Magyarországi Vasutasok Szövetségének függetlenített titkára. 1919-ben az I. kerületi és a budapesti központi munkástanács tagja. Az ellenforradalom győzelme után a vasutasokat a szakszervezetük melletti kitartásra és a szociáldemokrata párthoz való csatlakozásra ösztönözte. 1920 januárjában őrizetbe vették, augusztusban másfél évi börtönre ítélték. 1921 júliusában szabadult. 1922 tavaszáig függetlenített vezetőként, majd az MSZDP vállalatainál végzett tisztviselői munka mellett dolgozott a vasutas-szakszervezet újjászervezésén.
A húszas évek elején mozgalmi tevékenységének irányát döntően az önálló vasutasmozgalomhoz való viszony határozta meg. Mindenekelőtt ennek feladása állította szembe Peyer Károllyal, s ennek támogatása közelítette 1922-ben az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja újjászervezésén munkálkodó Landler Jenőhöz. 1923-tól tagja a szociáldemokrata pártellenzék intézőbizottságának, s az MSZDP 1924. áprilisi kongresszusán az ellenzék vezérszónoka.
Kun Béla és társai bizalmatlanul fogadták a KMP-ben, mivel Landlerral együtt annak a vasutas-szakszervezetnek a vezetője volt, amely 1919-ben szemben állt az értelmiségellenes, egalitárius irányzat térhódításával, s Szamuely Tibor, Szántó Béla és Rákosi Mátyás ellenében védte a vasutasoknak a vasúti közlekedés sajátosságaiban gyökerező szerzett jogait. E szakszervezet vezetősége Weisshaust bízta meg azzal, hogy a helyszínen szerezzen érvényt határozatuknak, mely szerint a június eleji dunántúli részleges vasutassztrájkot békésen kell leszerelni és meg kell akadályozni, hogy Szamuely rögtönítélő bíróság elé állítsa a vasutasokat. Kun sohasem bocsátotta meg Weisshaus akkori szerepét. Vissza