A wandsbeki bárd

Fülszöveg

A magyar olvasóközönség körében népszerű "Grisa őrmester" szerzője, Arnold Zweig, a Béke Világtanács tagja, a Nemzetközi Lenin Béke-díj birtokosa ezt a hatalmas regényt, "A wandsbeki bárd"-ot 1937 és 1943 között az emigrációban írta.
A történet Hamburg egyik külvárosában játszódik a harmincas évek végén, a fasizmus nagyhatalommá válása kezdetén. Négy kommunistát, akiket egy hirhedt antikommunista perben halálraítélnek, a beteg hóhér helyett egy hentesmester fejez le. Tettéről senki sem tud, de számtalan csatornán át mégis szertefut a híre, és ettől kezdve vevő többé nem teszhi lábát a hentesüzletbe. Az önkéntes hóhér számára lehetetlenné válik az élet.
A hamburgi munkások bojkottja miatt sem ő, sem felesége nem tud más megoldást választani, mint az öngyilkosságot.
A. Zweig az emberi léleknek különösen jó ismerője. Ezt bizonyítják a regény nagyszerűen megrajzolt alakjai. A hentesmestert nem holmi durva, elvetemült gazembernek ábrázolja, hanem jámbor kispolgárnak, aki tették nemcsak az ígért pénzért hajtja végre, hanem elhiteti magával, hogy hazafias cselekedetet visz véghez.
Arnold Zweig, az idősebb német írógeneráció kiváló képviselője, egy történelmi korszak tanulságait sűrítette e könyvébe: gondolatgazdagsága, nyelvi szépsége művét az igazán nagy regények sorába emeli.
"Arnold Zweig a különlegesen nagy német elbeszélők közé tartozik; kevesünknek jutott osztályrészül a meseszövés művészete - neki született adottságként. Áradó fantáziája van és szokatlanul könnyű keze. A képzelettársításnak ez a könnyedsége csaknem balzaci gazdagságot kölcsönöz Zweig regényeinek. Mindig új emberek merülnek fel könyveiben: két mondat - s máris előttünk állnak és élnek, a történetek egybefűződnek, összefonódnak; egy nagy bábjátékos mozgatja, űzi ezeket az embereket minden poklon és mélységen át, s emellett az egész - emberek és történetek - egy középpont körül forog. Soha nem vész el az alapeszme, az alapélmény. Lion Feuchtwanger"
"Mindig úgy tűnt nekem, hogy Zweig regényeiből sokat kell tanulni. Hogy miért? Egy törtnet kihámozása, jelentőségének lassú és meggondolt kifejtése, kecses játék az olvasó aggodalmaival és reményeivel, s mesélő közbehintett véleményei, - s mindez csaknem mindig vidám modorban. Valóságos tanfolyam ez - s ráadásul szórakoztató tanfolyam - a legapróbb részletekig, hogy mit kell először elmesélni és mit később, mit röviden, mit részletesen, mit mellékesen, mit pedig nyomatékkalé. Bertolt Brecht"
Vissza