Előszó
Örömmel fogadtam a felkérést, hogy a Józsefváros polgármestereként beköszöntőt írjak a Vörösmarty Mihály Gimnázium idei évkönyvébe Nem először szerepelek a gimnázium évkönyvében, hiszen hajdanában én is itt tanultam, én is vörösmartys voltam.
Itt tárult fel előttem világunk izgalmas, rejtelmes képe, itt csábítottak engem is szellemi kalandra. Ide fűznek tanáreszményeim, a diákkori csínyek, és itt kaptam útravalóul azt, hogy feladatainkra összpontosítva kell élni, hogy azon kell lenni: megteremtsük a közösség érdekét szolgáló harmóniát.
Még emlékszem, amikor a gimnázium 100 éves fennállását ünnepeltük. Diákként itt ültem a rendezvénysorozaton, s büszkén meséltem ismerőseimnek, barátaimnak, hogy nálunk mi minden történik.
Most újra évforduló van! 125 év telt el azóta, hogy a Vörösmarty Mihály Gimnázium megnyitotta kapuit és befogadta a józsefvárosiifjakat. Ha nem is volt történelemformáló ez a főváros életében, de jónéhány életet, sorsot formált, alakított az iskola, a szépre és a tudás elismerésére nevelve az elmúlt években.
Amikor 1996-ban az alapításra emlékezünk, akkor a hagyományokra és a jelen eredményekre is gondolunk. Azt szeretnénk, ha ez is alkalmat teremtene arra, hogy felidézzük az iskola 125 éves történetét.
Iskolánk az oktatásügy változó világában is talpon marad. Méltán vagyunk büszkék élsportolóinkra, a drámaisok hírnevére, tanulmányi verseny-nyertes vörösmartysokra. Jó érzéssel tölt el, hogy a mai diákok méltóképpen folytatják a vörösmartys hagyományokat.
Kívánom, hogy legyen ez az ünnep méltó iskolánk eddigi történetéhez, eredményeihez, és öntsön mindenkibe erőt, hogy tovább öregbíthessük iskolánk hírnevét. Ehhez kívánok mindenkinek, tanárnak, régi és új diáknak erőt és egészséget.
Vissza