A Vörös Oroszlán

Fülszöveg

Szepes Mária 1908-ban született. Abban az évben, amelyben - bizonyos számítások szerint - beköszönt a Vízöntő világkorszaka. Gyermek- és ifjúkorát színészek, sztárok, bohémek népesítik be: már kétévesen színpadra lép, később szülei stúdiójában filmez, s bár otthonosan mozog ebben a világban, mégsem akar soha színésznő lenni. Már kilenc-tíz évesen tudatosan készül az írói pályára, s még a legnehezebb körülmények között is mindvégig kitart mellette. Szinte nincs olyan műfaj, amelyet ki ne próbálna: monumentális, ezoterikus életművet ma már az egész világon ismerik, de talán kevesebben tudják, hogy ifjúkorában filmeket, dalszövegeket is írt, s adott esetben egy egész folyóiratot megtöltött cikkeivel.
Első átütő sikerét A Vörös Oroszlánnal aratja, aztán az illegalitás hosszú évei következnek- titokban ír, az asztalfióknak dolgozik abban a biztos tudatban, hogy művei talán sosem jelenhetnek meg. Közben - szintén titokban - ezoterikus iskolát alapít, s tanítványok százait neveli. Évezredeket átívelő, varázslatos bölcsessége, mágikus tudása és a belőle áradó elfogadó szeretet tucatjával vonzza hozzá a segítségre vágyókat. Ma is győzi a szolgálatot: képzeletben minden este újjászületik, ellátogatván egy szigetre, ahol az élet vize buzog fel egy forrásból, s ahol Aszklépiosz gyógyít és tölt fel fénnyel mindenkit, akit az írónő magával visz fantáziahajóján. A Kirándulás az Élet Vizéhez 2007-ben lett először hozzáférhető a nagyközönség számára: Szibilla című naplókötetének CD-mellékleteként saját elmondásában hallhatjuk ezt a csodálatos meditációt. A szívével gondolkodik, az agyával érez. A későn jött világi sikert nem magának, hanem műveinek tulajdonítja. Mert ahogy mondja: "Nagy szükség van a lélek valódi orvosaira, olyanokra, akik segíthetnek kivezetni az embert maga teremtette csapdájából", gondolkodását kiszabadítani az anyag börtönéből, és rányitni a szemét magasabb rendű céljára. Aligha van ennél méltóbb szolgálat...
A főnixmadár fölrepül
A Vörös Oroszlán 1946-ban jelent meg először, Orsi Mária szerzői névvel a Hungária kiadásában, kétezer példányban. Nem sokkal a megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították, begyűjtötték a könyvet, mert felforgató és veszélyes műnek minősítették - minden példányát bezúzták, s negyven évig szerepelt a tiltott kötetek listáján. Íróját, a nem létező Orsi Máriát halálra keresték. Hamvas Béla - aki ekkor a Széchenyi Könyvtárban dolgozott - valami csoda folytán meg tudott menteni négy példányt, amelyek közül egy kijutott Amerikába, hogy ott főnixmadárként feléledjen: "Amikor azt hitték, hogy megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni", mondta Szepes Mária, és igazi lett. A mű első német kiadása 1947-ben látott napvilágot.
A Vörös Oroszlán 1984-ben született újjá, amikor a már Amerikában élő Püski Sándor publikálta New Yorkban, az eredeti kiadás alapján. Csak néhány becsempészett példány kerülhetett Magyarországra, ugyanis itthon még mindig tiltólistán volt. 1984-ben Kuczka Péter kijátszotta a cenzúrát, és kiadta rövidítve, fantasyként, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. Ma már szinte hihetetlennek tűnik: a rövidített változat 58 ezer példányban jelent meg, s a kultúrára éhes magyar közönség pillanatok alatt elkapkodta.
A Vörös Oroszlán igazi feltámadása 1989-ben jött el, amikor végre teljességében jelenhetett meg a mű hazánkban is. Külföldön is többször publikálták különböző nyelveken, legtöbbször német (De Rote Löwe), illetve angol (The Red Lion) nyelvterületen. 1984-ben a Német Szövetségi Köztársaságban A Hónap Könyve lett, 1985-ben pedig a Lasswitz-alapítvány versenyén is helyezést ért el. Abban az időben erről csak kevesen tudhattak a magyarok közül. Ma más spanyol, portugál, szlovák, olasz, cseh, román, orosz és szerb fordításait is több országban olvashatják.
Az egykor nagy vihart kavaró és ma is különleges sorsot élő regény alaptémája egy elixír, az örök élet itala, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz, és megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. A kötet olvasói immár több évtizede számolnak be ugyanazokról a tapasztalatokról: első olvasatban egy letehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történetet látnak benne, később azonban a mű beavatássá alakul át, amely valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti magában.
"Amikor írni kezdtem, éppen az alkimisták érdekeltek a legjobban. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Őket a pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia beavatottjainak sosem célja az aranycsinálás. Ők az emberi szellem arannyá szublimálását, saját lényük átformálását tekintik elsődlegesnek. Azon fáradoznak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a Bölcsek Köve, az Iható Arany, az Örök Élet igazi elixírje."
"A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett... Te, aki e könyv olvasásában kezdtél, ha végigolvasod és megérted, uralkodóvá vagy őrültté leszel. Ám tégy vele, amit akarsz - se megvetni, se elfelejteni nem fogod. Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel. Ha azonban romlott vagy, akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; éles tőrként hatol át lelkeden, s lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg." Vissza