Előszó
Nincs a földön oly intézmény, mely szebb és humánusabb volna a tűzoltóságnál. Mégis, sem a tanulóifjúság, sem a nagyközönség számára oly gyűjteményes munkákra, oly célú versekre és elbeszélésekre,...
Tovább
Előszó
Nincs a földön oly intézmény, mely szebb és humánusabb volna a tűzoltóságnál. Mégis, sem a tanulóifjúság, sem a nagyközönség számára oly gyűjteményes munkákra, oly célú versekre és elbeszélésekre, melyek a tűzoltóság megkedveltetését céloznák, nem akadunk.
Tele vannak az iskolás gyermekeinknek szánt olvasókönyveink mindenfélével, csak épen az önfeláldozás hőseiről, a tűzoltóságról nincs bennük egy betű sem! Már pedig, ha azt akarjuk, hogy a gyermek a tűzoltóságot megszeresse, a köznép annak fontosságát megértse, akkor kell, hogy arról nemcsak az iskolában, de az óvóban és a gyermekmenhelyen is halljon valamit.
Jelen munkám ily célú versek és elbeszélések gyűjteménye.
Vajjon mennyiben értem el célomat, nem tudom. Igyekezetem az volt, hogy a magyar gyermekvilág jelen művecskémből megismerje és megszeresse a tűzoltóságot, s igaz gyönyörűséggel, lelki haszonnal olvashassa és vegye azt dalos ajkára.
Téli estéken okulással olvashassa a földmivelő.
Ezzel elmondtam mindent.
Vajha hazám tanítói, óvói és tűzoltói oly szeretettel fogadnák munkámat, minő szeretettel munkálkodtam rajta, akkor hiszem, hogy az Isten megsegített törekvésemben!
Herend, 1910 január havában.
Kránitz József.
Vissza