A volt cs. és kir. 46-ik gy.-ezred háborus ezredtörténete II.

Előszó

A negyvenhatosok fegyverben!
A sarajevói gálád merénylet kirobbantotta a nagy világégést... Elhangzott agg királyunk ajkán a szó: »Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!« És napok múlva egész Európa lángokban állott. Az osztrák-magyar hadsereg megkezdte felvonulását Szerbia ellen és ezt követte néhány nap múlva az orosz hadüzenet. Megszólaltak a határokon a fegyverek, hogy esztendőkön át szedjék véres vámjukat, hogy a halál sötét kaszása mély rendeket vághasson hős katonáink sorában.
A 46-os bakák a szerb, az orosz és az olasz harcszintereken egyaránt megállták helyüket. Ott küzdöttek Sabácnál, Valjevónál, Rohatinnál, Kirownál, a Karszt fensikján az Isonzó csatákban, a Piavénál, mindenütt drága magyar vér festette pirosra az idegen rögöt. Mind hősök ők, akik mint hivatásos, vágy mint tényleges katonák állottak fegyverben, de nem maradtak mögöttük azok sem, akiket családjuk mellől szólitott fegyverbe a kötelesség. Az első hivó szóra családapák könnyezve búcsúztak hitvestől, gyermektől, elhalt a termelő munka, megürültek a hivatalok, elnémultak a gyárak, a műhelyek, sőt gyérebbek lettek az iskolapadok is. Katonák kellettek a hazának!
És mentek; fáradságot, csüggedést, félelmet nem ismerve, ők, a hősök, egy nagy, egy szent célért, a zászló becsületéért, a magyar katona világraszóló hírnevéért!...
Már a mozgósítás legelső napján megélénkült a Mars-tér, a 46-os kaszárnya környéke. A reggeli vásárhelyi és makói vonat ezrével ontotta a bevonulókat, mig a közeli falvakból gyalogosan, szekereken özönlöttek a legények, mindegyiket elkisért egy-egy hozzátartozója, kit az anyja,
kit a felesége, kit pedig a kedvese. Nemzeti szinü pántlika lengett a kalapokon, széles, duhaj jókedvvel vonultak be bakáink és hangos nótaszótól visszhangzott az öreg kaszárnya valamennyi ablaka.
...És alig telt el 24 óra, vadonatúj csukaszürkében meneteltek tábori századaink a nagyállomásra, ahova a város apraja-nagyja elkisérte a harcba induló - papagályzöld hajtókás - háziezredét. Virágerdő diszitette a vasúti kocsik falait, lelkesitő, bátoritó és vigasztaló szavak röpködtek a levegőben, amikor a 46-os induló hangjai mellett kigördült az első katonavonat a szegedi pályaudvarról. Vissza