A völgyben maradtam

Fülszöveg

Lévay József (1825-1918)
Miskolc, Borsod, a Sajó-völgy poétája. Sajószentpéteren született 1825-ben. Középiskolai tanulmányait a miskolci ref. kollégiumban végezte, majd ugyanott tanít, miközben jogot tanul. 1847-ben végez a késmárki lutheránus jogakadémián. Ebben az időben jelennek meg első versei. Meghatározó jelentőségű életében, hogy Borsod megye országgyűlési követe, Szemere Bertalan mellé kerül joggyakornoknak. Csatlakozik az Ellenzéki Kör, a Pilvax kávéház ifjainak társaságához, versei a Petőfi és Jókai által szerkesztett Életképekben látnak napvilágot. 1848-ban írta máig is legismertebb Mikes című versét, a magyar líra egyik klasszikussá vált alkotását. 1849-ben - Szemere ajánlására - a kormány hivatalos lapja, a Közlöny szerkesztője lesz. A világosi fegyverletétel után másfél évig dolgozik a Pesti Napló szerkesztőségében. Megújul és kiteljesedik barátsága Arany Jánossal és Tompa Mihállyal. Egymás után jelennek meg verseskötetei (1850, 1852, 1856). 1852-1865 között egykori miskolci iskolájának tanára. Újjászervezi a Kazinczy Kört, az ő indítványára kerül sor a Kazinczy-centenárium országos megünneplésére. 1865-ben közigazgatási pályára lép: Borsod megye főjegyzője lesz, 1895-ben alispánként vonul nyugdíjba. 93 éves korában halt meg Miskolcon, emlékét szobor őrzi. Sírja Sajószentpéteren van. Egyenes jelleme, embersége, megnyerő egyénisége közkedveltté tette. Hivatalos leveleit a bürokrata stílustól eltérően egyszerű, világos, szép magyar nyelven fogalmazta. Gyűjteményes verseskötete 1881-ben jelent meg, amit még néhány önálló kötet követett. Utolsó megjelent (1932) verseskötete egy válogatás, amelyet kissé megrövidítve adunk most újra közre. A szülőföld megtisztelő kötelessége, hogy feledésbe merülő emlékét ápolja. Vissza