A volgai katasztrófa

Fülszöveg

1943. február 2-án véget ért a Volga-parti csata. A Vörös Hadsereg fényes győzelme nyomán kirajzolódott a hitlerista Wehrmacht és az egész náci rendszer elkerülhetetlen, csúfos kudarca. Itt, a sztálingrádi csatában semmisült meg Paulus tábornagy 6. német hadserege, amelynek egykori tisztje e könyv szerzője, Joachim Wieder, aki ma Nyugat-Németországban él. A csata második időszakában a fogságba esése időpontjáig átélt élményeiről számol be, azokról az érzéseiről, lelkiismereti konfliktusairól, amelyek során végül is lejutott a felismeréshez, hogy háborújuk - a náci Németország háborúja - erkölcstelen, igazságtalan, és súlyos felelősség terheli mindnyájukat a más népekre zúdított szenvedésekért. Nem valamiféle "hősi szellemtől" elterelve harcoltak a németek Sztálingrádnál - mint írja -, hanem a vak fegyelemnek, a drillnek, a Hitler iránti kritikátlan bizalomnak s egyúttal a tőle való félelemnek engedelmeskedve, nem utolsósorban korábbi kegyetlenkedéseik következményeitől rettegve vonszolták magukat a biztos pusztulás felé. Az emlékek mozaikjából összeálló kép kegyetlen őszinteséggel szemlélteti a fasiszta rendszer embertelen ideológiáját, aljas ösztönöket felszabadító hatását, az erkölcsi értékek semmibevevését, s mindazt, a mi a Wehrmacht tömegeit engedelmes rabszolgákká formálta.
Kétségkívül ez az őszinte és tárgyilagos szemléletmód teszi értékessé és érdekessé Wieder könyvét, ez különíti el - a legjobb értelemben - a nyugati memoárok többségétől, melyek szerzői igyekeztek a Wehrmachtot s önmagunkat tisztára mosni, s minden felelősséget Hitlerre hárítani. Vissza