A vizuális nevelés és művészképzés története vázlatokban (dedikált példány)

Előszó

Az a jól ismert folyamat, mely az egyes tudományszakok kiválására s fokozatos önállóságára vezetett, tovább folytatódik egy-egy tudományszak körén belül is. Ezt az önállósulást figyelhetjük meg a neveléstörténet területén is. A különböző művészeti ágak képzését ellátó felsőoktatási intézményekben a saját művészeti ág oktatásának történetét különbözőképpen és különböző mélységben kutatták és kutatják.
A legkevésbé kutatott terület a vizuális nevelés, a művészeti és a művészképzés története. A vizuális nevelés elméletével, módszereivel, vagy eszközeivel az utóbbi évtizedekben sokan foglalkoztak, de ezen kutatásoknak - természetes módon - csak érintőlegesen volt tárgya a vizuális (művészeti) nevelés teljes története.
A neveléstörténet ezen speciális területe az általános neveléstörténeten alapul, de legalább annyira fontos határterülete a művészettörténet, az esztétikatörténet, a kultúrtörténet idevonatkozó elemei, a technikatörténet néhány határos területe és a filozófiatörténet egyes fejezetei is.
Így a kutatás szükségszerűen kiteljed ezekre a területekre is, illetve ezeket a társ- és határtudományokat a vizuális nevelés szemszögéből vizsgálja. A művészettörténet például egy Karoling kori kódexet, stílus, iskola, vagy illusztrációit kompozíciós, szín stb. szempontok alapján vizsgálja és tárgyalja, míg ugyanaz a könyv a művészeti nevelés története szempontjából jóval érdekesebb aszerint, hogy illusztrátora milyen dedikációt helyez el magáról nevét is megemlítve, vagy hogyan ábrázolta egy miniatúrán az illusztrátorműhelyt, annak eszközeivel és berendezési tárgyaival együtt. Vagy például a szellemtörténet óriásainak sokszor pedagógiai munkásságuk is volt s véleményt alkottak a képzőművészeti nevelésről is.
Így az új diszciplínában s az elkészült jegyzet-könyvben szükségképpen összekeverednek az esztétikatörténet, az esztétikai nevelés, a művészettörténet, a kultúrtörténet és a művészképzés sajátos kérdései és dokumentumai.
Tudvalevő, hogy a képzőművészetek (és természetesen a később kiváló ipaművészet) sohasem tartoztak a szabad művészetek körébe. A művészeti nevelés és a művészképzés története tulajdonképpen annak az erőfeszítésnek a története, hogy hogyan próbálják elfogadtatni a képzőművészeteket, mint önálló - nem „techné" jellegű - szabad művészeteket. A kutatás két fő iránya a vizuális nevelés története és a művészképzés története. A (képző)művészeti vagy vizuális nevelés későn került be az intézményes, vagy magánjellegű oktatásba. Vissza