Előszó
A racionális - azaz ésszerű, hatékony, de egyúttal költségkímélő - környezetvédelem alapja a tudatosság, a természet tűrőképességének, a természete és a művi környezet összefüggéseinek ismerete, a...
Tovább
Előszó
A racionális - azaz ésszerű, hatékony, de egyúttal költségkímélő - környezetvédelem alapja a tudatosság, a természet tűrőképességének, a természete és a művi környezet összefüggéseinek ismerete, a bioszféra egyes elemei közötti komplex ökológiai kölcsönhatások felismerése és tudatos alkalmazása. Bár elvileg tetszőlegesen kicsi emissziójú - s ezáltal meglehetősen drága - technológiák is kidolgozhatók, tény, hogy a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok minden határon túli csökkentése általában nem cél, hiszen a legtöbb - szennyeződésnek minősülő - komponensnek van egy bizonyos természetes előfordulási aránya az ökoszisztémában. Ehhez az ún. háttérszinthez kell mérni az antropogén eredetű szennyezések mértékét, nem hagyva figyelmen kívül a természet tűrőképességét, azt, hogy a természetes környezetnek van egy többé-kevésbé jól meghatározható öntisztuló képessége. A lényeg tehát az, hogy csak olyan szintű szennyező emisszió engedhető meg, amelynek kihatásait a természet "önerőből" még képes kompenzálni, azaz az ökológiai rendszerek biológiai egyensúlya még visszaáll. Természetesen azt is tudni kell, hogy az egyes szennyező összetevők milyen koncentrációban fordulnak elő a trofikus lánc elemeiben, s koncentrációjukat, felhalmozódásukat milyen tényezők befolyásolják.
A könyvben a vizek elszennyeződésével összefüggő fontosabb ökológiai kérdéseket tárgyaljuk, nem feledve azonban azt, hogy az itt tárgyalt problémák jelentős része nem korlátozódik kizárólagosan a hidroszférára, hiszen esetenként ugyanaz a szennyező anyag okozhat pl. légszennyezést s a szárazföldi növények károsodását, ugyanakkor a felszíni vizekbe jutva az ott élő állatokat pusztítja el. Az urbanizáció, az iparosítás, a mezőgazdaság kemizálása stb. ugyanis olyan szennyező anyagokat, toxikus vegyületeket, káros emissziókat "termel", amelyek gyakran nem ismerik a fázis- és közeghatárokat (sőt az országhatárokat sem). Éppen ezért olyan tárgyalásmódra van szükség, ahol a levegő-víz-talaj-növény-állat-ember biológiai rendszerben végbemenő, illetve bekövetkező folyamatok a maguk összefüggéseiben, kölcsönhatásaikban vizsgálhatók. Nyilvánvaló persze, hogy e kérdéseket a hidroökológia szemszögéből, a vízi környezetből kiindulva vizsgáljuk, s ezáltal főleg a víz-levegő, víz-talaj, víz-növényzet, valamint a víz és állatvilág kapcsolatokat elemezzük, illetve az ivóvíz szennyeződése kapcsán röviden kitérünk humán-egészségügyi vonzataira is.
Vissza