A viszokai hős fiúk

Előszó

Részlet a könyvből:

Süle Viktor.

- Igenis, tanár úr kérem, emlékszem már! A víz kémiai képlete : hrm... hrm... hrm...
- Ugyan, ne köszörülje már annyit a torkát !
- Igenis, tanár úr kérem, hrm... hrm... a víz kémiai képlete ... hrm... O ... hrm... 2 ... hrm... H... hrm... 2.
- Micsodaaaaaa?
Buumm!... és csörömpölve hullott a padlóra az ablaküveg.
A fiúknak elakadt a lélekzete és ijedten az ablak felé néztek. A vashámor tájékán hatalmas, feketés-barna füstoszlop emelkedett az ég felé. Ekkor már szólt a hámor vészjelző szirénája. Vérfagyasztóan búgott. A betört ablakokon keresztül pedig a szél, a csendesen hulló havat fújta be az osztályba, és mindez néhány pillanat alatt.
Mi történt?
A folyosó felől ajtók csapkodása, fiúk kiáltozása és futkosása hallatszott. A tanár úr csendet intett, azután kiment, hogy érdeklődjön. A diákok erre felugráltak helyükről és a betört ablakokhoz tódultak.
- Csaknem minden ablak betörött - mondotta a folyosón valaki.
- Rendkívül erős robbanás történhetett a hámorban - felelte rá másvalaki.
A folyosón végigment az igazgató úr és benézett az egyes osztályokba. Miután meggyőződött, hogy valóban majdnem minden ablak betörött : haza küldötte a fiúkat. Ez volt a robbanás jobbik oldala, legalább a diákok szemében. Nem is kellett kétszer mondani. Néhány pillanat alatt üres volt az osztály, nem sokkal később az egész iskola. Vissza