A viszályokon át (dedikált példány)

Fülszöveg

Garai Gábor 1929-ben született Budapesten, szülővárosában érettségizett 1948-ban, utána a Közgazdasági Egyetem hallgatója lett, majd pénzügyi tisztviselőként dolgozott az Államvasutaknál 1958-ig; közben a budapesti bölcsészkaron végezte tanulmányait, s 1960-ban tanári oklevelet szerzett. Írói pályáját - szórványos verspublikációkkal - 1948-ban kezdte, első verseskötete 1956-ban jelent meg. 1958-tól 160-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként, 1960-tól 1964-ig az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként, majd 1968-tól 1972-ig főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1964-ben az Írószövetség külügyi titkára, 1972-ben főtitkár-helyettese, 1976-ban főtitkára lett. Költői munkásságáért kétszer kapott József Attila-díjat; 1965-ben Kossuth-díjjal, 1970-ben a fővárosi Pro Arte aranyéremmel, 1973-ban SZOT-díjjal tüntették ki.
Eddig tizenkilenc verseskönyve jelent meg (köztük egy verses hangjátéka és egy verses útinapló Indiáról); sorukban kiemelt hely illeti meg összegyűjtött versei, A szenvedély évszakai (1973) című kötetét és Bizalom (1977) című gyűjteményét a 30 év sorozatban. A versesköteteken kívül egy drámája, tanulmányainak, esszéinek, kritikáinak három kötete és válogatott versfordításainak két kötete jelent meg könyv alakban.
"... szavaink befogadóival együtt adjunk szabatos nevet korunk reményeinek és veszedelmeinek, gyönyöreinek és rettegéseinek; mert meg kell osztoznunk mindezen, hiszen nem maradhatunk magunkra, meg kell osztoznunk még a magánosságunkon is, hogy elmúljék tőlünk" - írja Garai Gábor, szinte már a lélegzetvételével igazolva, hogy vers és próza a legtermészetesebben lehet egyfogantatású, hogy a legkülönbözőbb műfajok "ihletküszöbe" is lehet azonos. A viszályokon át vallomásai, esszéi és kritikái nagyon közeli rokonságban vannak Garai Gábor lírai termésével. Nemcsak akkor, ha ars poetica érvényűek vagy életrajzilag motiváltak, hanem akkor is, ha elődök, kortársak és pályatársak eredményeire, műveire hívják fel a figyelmet. Minden írásban a költő egyénisége ad irányt a gondolati és lírai elemeknek, a reflexiókban és a rezonanciákban is az elkötelezett lírikus fejezi ki magát. Természetesen nem a tárgyiasság és az objektivitás feloldásával vagy feladásával - ezt a könyvet éppen a tárgyiasult személyesség és a vallomásos tárgyilagosság emeli a szép és izgalmas tanulmánykötetek közé. Vissza