Fülszöveg
Püski Sándort, legkisebb fiával, Püski Istvánnal kötött barátságom révén 1968 ősze óta ismerem. Inkább fiai - István és László - szemüvegén keresztül, mint Közvetlenül. Tudtam, kik fordulnak még hétről hétre náluk. A korabeli legnagyobb írók, költők, gondolkodók. Azt is tudtam, miről beszélnek.
Teltek az évek, megjelent számos könyvem. Ezek közül azokat szeretem vállalni, amelyek a tehetségek furcsa, lehetetlen, elképesztő korabeli helyzetéről szóltak. Gyermekeim születtek. Igazából nekik írtam a tehetség-sorsról szóló kisregényeimet. Reményem, hogy „A tehetség komédiái" összefoglaló cím alatt egyszer együtt megjelenjenek.
Püski Sándor hagyatékának feldolgozásával, életútjával már több mint egy éve módszeresen foglalkozom. Már az első kötet hátsó borítójára írott szövegemben jeleztem, hogy eredeti, „feltalálói"- jellegű tehetség volt. Most, újabb évtizedeket elemezve az életéből, azt mondom, korosztálya magyar értelmiségének egyik legeredetibb tehetsége!
Fiamnak, Bálintnak, ezt...
Tovább
Fülszöveg
Püski Sándort, legkisebb fiával, Püski Istvánnal kötött barátságom révén 1968 ősze óta ismerem. Inkább fiai - István és László - szemüvegén keresztül, mint Közvetlenül. Tudtam, kik fordulnak még hétről hétre náluk. A korabeli legnagyobb írók, költők, gondolkodók. Azt is tudtam, miről beszélnek.
Teltek az évek, megjelent számos könyvem. Ezek közül azokat szeretem vállalni, amelyek a tehetségek furcsa, lehetetlen, elképesztő korabeli helyzetéről szóltak. Gyermekeim születtek. Igazából nekik írtam a tehetség-sorsról szóló kisregényeimet. Reményem, hogy „A tehetség komédiái" összefoglaló cím alatt egyszer együtt megjelenjenek.
Püski Sándor hagyatékának feldolgozásával, életútjával már több mint egy éve módszeresen foglalkozom. Már az első kötet hátsó borítójára írott szövegemben jeleztem, hogy eredeti, „feltalálói"- jellegű tehetség volt. Most, újabb évtizedeket elemezve az életéből, azt mondom, korosztálya magyar értelmiségének egyik legeredetibb tehetsége!
Fiamnak, Bálintnak, ezt írtam Rio de Janeiro-ba, ahol él, a minap: „Az ember tudja magáról, hogy tehetséges-e, vagy sem. Még azt hogy mennyire tehetséges. Az esetek 99,99 százalékában. Szemléletében, mert másképp látja a világot; céljaiban, hiszen nagyra törő; tájékozódási (tanulási) szokásaiban (mert speciálisak a törekvései, tehát speciális tudásra kell szert tennie), és folytathatnám. Ennek menete fokozatos kisodródást jelent az átlagból, ami az átlagból negatív válaszokat vált ki. Amit ki kell bírni. De a sodródás, bár elvisz az átlagtól, sodor az elit felé. Ez is törvényszerű. Ezt ismerte fel Napóleon, amikor létrehozta az Ecole Normál Superieur-t, a tehetségek iskoláját (aminek mintájára Magyarországon a két világháború között megszületett az Eötvös Kollégium), hogy kinevelődjék egy vezetésre termett, tudós (noha szűk) kör. Tehát nem osztály, nem réteg, hanem „kör". Ezt a kommunisták gyűlölték, mert a proletárállam irtózott az elittől.
Mi történt?
Az Eötvös Kollégium elitje Püski Sándor szerzői (könyvei) legalaposabb olvasói levének. A Magyar Élet Könyvkiadó kiadványai a tehetségek elitjének napi szellemi étlapján szerepeltek. (Míg engedték, mert 1950 után nem a tehetség (a kíváncsiság, a tudásvágy, a vitakészség, stb.), hanem a kommunista párt iránti vak hűség, illetve a félelem uralta az „intellektuális fogyasztási kultúrát".
Maradjunk a tehetségnél. Püski Sándor, mondjuk úgy, eredendő tehetség volt. Egyetemet végzett ugyan, de tehetsége a békési paraszti nyomorból fakadott. Sikeresebb éveiben sem kokettált alkalmi karrierrel, tehetsége a vénájában áramlott. Amikor aztán jöttek a próbatevő évek, amelyek idején annyiakat meggyötörtek, s annyian megadták magukat, Püski Sándor a világ legtermészetesebb módján elmondta kihallgatóinak, hogy ő nem kommunista, sosem lesz az, Magyarország szovjetizálása ellen foglal állás, és Németh László, Bibó István és a többi népi író véleményét osztja. Ez volt az ő fantasztikus tehetsége.
Vissza