A Világosság Könyvnyomda Rt huszonöt éve

Előszó

Bevezető
Ki hinné, hogy volt idő, amikor a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak nem volt nyomdája! Pedig volt ilyen idő. Nem is régen: huszonöt esztendővel ezelőtt. Akkor volt ez, amikor még napilapja sem volt; abban az időben volt ez, amikor csak néhány évvel azelőtt nem is háromszor, nem is kétszer, hanem csak egyszer hetenkint jelent meg a Népszava. S amikor igen sokszor úgy koldultuk össze szombatonkint azt a pénzt, amire szükség volt, nem az alkalmazottaknak járó fizetés fejében - ők kapták legutoljára pici fizetésük egy töredékét -, hanem kellett a nyomdára, hogy „kikapjuk" a lapot!
Éppen huszonöt éve, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Közel tízezer előfizetőt gyüjtöttünk a napilapra, amelyet meg akartunk, meg kellett indítanunk. Pártgyűlés határozata kötelezett rá minket, amelynek végrehajtása súlyos gondként nehezedett vállainkra, nevezetesen Weltner vállára és az enyémre, akik ketten párttitkár és szerkesztő gyanánt viseltük a felelősséget az eseményekért. Éreztük, hogy eljött a napilap ideje, de tudtuk, hogy bármint forgatjuk a tízezer előfizetőt, nem lehet abból napilapot csinálni! Mi történjék tehát?
Merész gondolat fogamzott meg bennünk. Ha nem tudunk napilapot kiadni: csináljunk napilapot és nyomdát egyszerre! Ez a gondolat nem is volt olyan ostoba, mint amilyennek első pillanatban látszik. A helyzet ez volt: ha idegen nyomdában nyomjuk a lapot, akkor a tízezer előfizető nem elég és rövidesen a deficit réme fenyeget minket. Ha azonban a tízezer előfizetőtől befolyt pénz nagyobbik részét egy olyan nyomda alapítására fordítjuk, amelyben nemcsak napilapunkat, hanem valamennyi, a párthoz és szakszervezetekhez tartozó nyomtatványt elő tudjuk állítani, akkor mindez a pénz, ami egy idegen nyomda tetemes hasznát jelentette már akkor is: a miénk marad és a napilap deficitjének födözésére használható föl. Vissza