A Világörökség

Előszó

A Galápagos-szigetek különleges állatvilága adta az ötletet Charles Darwinnak az evolúcióelmélet megalkotásához. A Grand Canyon meredek sziklafalaival a földtörténet kétszázmillió esztendejének kőbe fagyott „emlékműve". Mohendzsodáro romjai egy ősi, letűnt civilizáció hajdani nagyságáról mesélnek. A Völklingeni vasmű, vagy az angliai Ironbridge és környéke az ipar fejlődésének fontos mérföldkövei. Gorée szigete a rabszolga-kereskedelem sötét korszakának állít örök mementót, míg a Haiti szigetén emelkedő büszke citadella, melyet az országalapító, felszabadult rabszolgák építettek, a szabadság szimbóluma... A természet és a kultúra e nagyszerű értékei első látásra nagyon messze állnak egymástól, és mégis, egy fontos dologban megegyeznek: több száz másikkal együtt az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Sorsuk nem lehet politikai pártok és egymást váltó kormányzatok magán-
ügye, megőrzésük bolygónk minden népének együttes érdeke. Ha e kincsek közül elpusztul akárcsak egy is, helyén örökre foghíj marad az emberi nem történetében, és tőlünk a következő generációk öröklik a hiányt.
E kötet az UNESCO égisze alatt létrejött Világörökség Egyezmény harmincéves történetéről is számot adva igyekszik átfogó képet nyújtani Földünk legféltettebb természeti és kulturális örökségéről. Napjainkban a világ 124 országában 721 olyan hely - 554 kulturális, 144 természeti és 23 kulturális-természeti érték - szerepel az emberiség közkincsét összefoglaló „jegyzékben", mely nem pusztán egy-egy nép nemzeti identitásának forrása, hanem az egész emberiség közvagyona, egyetemes értéke is. Köztük Budapest, Hollókő, Pannonhalma, Hortobágy, a pécsi ókeresztény temető, Aggtelek és a Fertő-tó az, mellyel mi magyarok ez ideig hozzájárulhattunk ehhez a semmi mással össze nem hasonlítható csodálatos "közvagyonhoz". Rajtunk áll, megbecsüljük-e, megőrizzük-e mindazt, amit évezredek történelme, s a természet évmilliárdos fejlődése felhalmozott. Vissza