Előszó
Hét esztendővel ezelőtt már megjelent egy könyvem magyarul: a Bukaresti séták. Akik olvasták, azoknak felesleges bemutatkoznom. Akik nem olvasták, azok részére tájékoztatásul itt közlök a Bukaresti...
Tovább
Előszó
Hét esztendővel ezelőtt már megjelent egy könyvem magyarul: a Bukaresti séták. Akik olvasták, azoknak felesleges bemutatkoznom. Akik nem olvasták, azok részére tájékoztatásul itt közlök a Bukaresti séták előszavából néhány részletet:
"Annakidején az a váratlan megtiszteltetés ért, hogy egy előkelő budapesti napilap kerülő úton felkért, legyek állandó bukaresti tudósítója, jelentsem az itt történő nevezetesebb eseményeket esetről-esetre, azonkívül időközönkint tárcaalakban dolgozzam fel a társadalmi élet köréből mindazt, aminek alapján a lap olvasóközönsége minél hűbb képet nyerhet Bukarestről, a városról, nevezetesebb lakóiról és magáról a népről.
Örömmel fogadtam a megbízást már csak azért is, mert jól esett, hogy valakinek eszébe jutok még Budapesten, ahová diákkoromban és kezdő ujságírói működésem annyi szép emléke fűz. Nem hittem volna, hogy az azóta lefolyt világrengető események után még emlékeznék valaki egykori hazám fővárosában arra az erdélyi román ujságíróra, aki néhány évig ott működött.. Most, mint egy nagy bukaresti napilap régi belső munkatársának, szabad utam van Bukarestben mindenüvé, ismerem a város apraja-nagyját, a politikai, a tudományos, a színházi és egyéb élet minden számottevő emberét, ismerem a város minden zegét-zugát; a háború után ideözönlött idegenekkel és a politikai élet új nagyságaival én is csak úgy vagyok, mint minden bukaresti polgártársam. Idegenül és bizalmatlanul nézem őket, amíg lassan-lassan meg nem ismerkedünk. Szóval, módomban van hű képet festeni mindenről, ami iránt lapom és közönsége érdeklődik. Nekem természetes mindez, mert benne élek. Nem bírálok, csak mesélek s a következtetések levonását az olvasóra bízom... Romániában történeteket nem érdemes kitalálni, úgy sem lehet a való élettel versenyezni..
Vissza