A világháború képes krónikája 3. (nem teljes)

Előszó

PRZEMYSL ELSŐ OSTROMA

Hadviselésünk legdicsőségesebb eseményeinek sorában is kiváló hely illeti meg Przemysl várának első védelmi harcát, mely szeptember közepétől október első hetének a végéig tartott. Mindaz a munka, tudás, ügyesség és vagyon, mit évtizedeken át beépítettek Przemysl falaiba, futóárkaiba, drótsövényeibe és farkasvermeibe, kazamatáiba, aknáiba, páncélos tornyaiba és mindabba a tűzokádó, haláltosztó rettentő eszközbe, ami a San-menti hegylábat a világ egyik első erősségévé tette: mindez a felhalmozott rengeteg érték, mely Przemyslben szunnyadt, akkor, szeptember közepén vált időszerűvé. Ekkor érkezett el Przemysl próbatételének az ideje, rendeltetésének beteljesülése azzal, hogy fedeznie kellett seregeinknek új terepen való elhelyezkedését. Feladatát a vár nagyszerűen oldotta meg, az ostromot, melynél hevesebbet, véresebbet és eszeveszettebbet nem ismer a világ, állta keményen, rendületlenül s mikor a világhirű belga várak már sorjában elhulltak, Przemysl még hatalmának teljességében dacolt az ellenség reátört rettentő áradatával, melyet sikerült feltartóztatnia. Przemysl a pokol volt helytállásának e dicsőséges napjaiban, ontotta a halált és hetvenezer emberrel gyöngítette meg az orosz erőt. Az ellenség irtóztató veszteségekkel volt kénytelen elvonulni, anélkül, hogy csak egyikét is hatalmába kerítette volna Przemysl számos erődeinek.
Przemysl neve nem idegen immár a magyar fülnek sem. Nyelvünk még elbotlik rajta, de nemzeti büszkeségünk épp úgy magába zárja, mint Szigetvárt vagy Kőszeget, a magyar vitézség, támadó virtusunk és rendíthetlen helytállásunk örök tanúságaként. Mert a magyar kar és magyar lélek ereje volt az, mely Przemysl alatt véresre zúzta az ellenség fejét, gyönyörű fiaink, magyar honvédeink és népfölkelőink irtották ott példátlan tömegben a muszka sorokat.
Amit rájuk bíztak, azt ők elvégezték és emberi erő nem lett úrrá rajtuk, sem ekkor, sem a háború későbbi folyamán. Fájdalom, a háború eseményeinél közrejátszanak olyan körülmények és tényezők is, melyekkel szemben tehetetlen, az oroszlán ereje és a magyar honvéd vitézsége is. Mindamellett azonban büszkén, emelt tekintettel szállhatnak el gondolataink Przemysl egykori hős védőihez, nincs semmi, ami elhomályosítaná az ő dicsőségüket, aminthogy harcos karjuk végleges elpihenésében nincs semmi érdeme és semmi bűne - az ellenségnek. Vissza