A világ történelme II/1.

Előszó

A klasszikus népek czim alatt két kötetben adjuk az ó-kor történetének azt a részét, amelyet a közönség az "ó-kor" elnevezés alatt rendesen keres: a görögöknek és rómaiaknak történetét. Ezzel a két kötettel teljesen szolgálni akartuk azt a czélt, amelyet ez a vállalat kitüzött maga elé, hogy a müveltség könyve legyen, hogy ennek a munkának az elolvasása után a nagy közönségnek ne legyen még külön segédkönyvekre szüksége. Igy fontosnak, a közönség érdekét szolgálónak tartottuk görög mitologiát is adni a munkában, a vallás ismertetésénél beillesztettük a görög mitologiának minden olyan mondáját, amit a művelt közönségnek ismernie kell.
Ennek a kötetnek a szövegénél mindig szem előtt tartotta a szerző azt, hogy oly dolgokat vegyen fel, ami a közönségnek szórakoztatóan adja meg azt a müveltséget, ami egyébként csak nehéz, hosszu tanulmányok által érhető el, de ami a lélek nemesbüléséhez okvetlen szükséges.
Ezt a két kötetet már nem egyetlen szerző irta, mint az elsőt, hanem ebben többen dolgoztak.
Mikor pedig az olvasó ezt a kötetet kinyitja, tegye ugy, hogy a szabadság meg a függetlenség-szeretetnek és a népjogoknak bibliáját nyitja ki, mert különösen a görögök története tár elénk örökidőkre szóló, népeket oktató nagy tanulságokat.
A görögök történetében a mitológiát a munka szerkesztője, a történelmi részt pedig Fekten Károly és a szerkesztő együttesen irta.
Budapest, 1906.
A szerkesztő

III. kötet:
Előszó a Rómaiak Történetéhez
Ez a kötet a klasszikus népek második része, a Rómaiak Története, három kézből került ki. Pór Antal kiváló történetbuvárunk átengedte kitünő munkáját Róma történetét, melyért itt külön köszönetet mondok. A munka teljes felhasználásával Ligeti László adta elő a történetet, csak néhány rész megirását tartotta fenn magának a szerkesztő.
Ezzel a kötettel fejezzük be az ó-kort, melyet mi a szokásos beosztástól eltérően, nem a Nyugat Római Birodalom elenyészésével zárunk le, hanem Nagy Konstantin diadalával, mely után elfogadta a kereszténységet. A felebaráti szeretet tanával, a kereszt jelével hóditó vallás diadala a pogány vallások alkonyát jelentette s azzal megkezdődött a majd egész évezredre nyuló küzdelem, melyet a kereszt jelében, amellett és az ellen, vívtak a népek milliói. Ez a kor volt a középkor. Az ó-kor világát tehát méltán zárhatjuk le ott, ahol annak a küzdelmeit, életefolyamát megállitotta uj jelszónak, uj hitnek a győzedelme.
Nagy időket átölelő korszakokat igazán elválasztani ugy sem lehet, hisz a népek életében, a világ fejlődésében minden átmenetes, hirtelen szakadás, egyszerre való átalakulás nincsen. A leghelyesebb beosztás a történelemben tehát mindig az, ha valamely eszmének, törekvésnek, küzdelemnek érezhető, nagy, jelentős győzedelmét, elbukását vagy utolsó jelét választjuk mesgyéül.
Budapest, 1906.
A szerkesztő

VI. kötet:
Az emberi jogok győzedelmének kora
Az ó-világ és az uj kor közt roppant hosszu az átmenet, mely alatt a világ harczai a vallás iránti hódolatban és az érte való küzdelemben folytak le és az egész európai világ meggyőződését, lelkesedését, törekvését a hit igazságainak szolgálatába küldte.
A pogány világ után a kereszténység, mint mindennél hatalmasabb mindenható erő meghódította az európai népeket, de amig a népek milliói helyesen fogták fel és értették meg a kereszt jelében diadalmaskodó tan igazi malasztját, amig megértették, hogy nem azzal bizonyulnak igaz hivőknek, ha külsőségekben, nevekben, szövegekben, jelekben kell megtalálniok, ami a kereszt tanában békét, áldást, üdvöt hoz, hanem annak az egyénre ható malasztjában, az idők örökkévalóságáig fennmaradó hatalmában: a felebaráti szeretetben és a lelkiismereti tisztaságban.
Ebben a két parancsban benne van az emberi boldogulásnak, a földi boldogulásnak minden tényezője, mert aki a szeretet tana szerint él, az nem gyülölködhetik, nem ronthatja meg a másik embert, nem tesz semmit, ami lelkiismeretének nyugalmát zavarhatná. Ellenben lelkesitheti mindenre, amit övéi, felebarátai jólétéért, becsüléséért tehet. Az igazi, ideális vagy szocziális eszmék mind ebben az egyetlen tanban gyökereznek.
De a népek nem fogták fel helyesen ezt a tant!
Mennyi szenvedés, bűn, gyülölet, baj sujtotta a világot, mert félreértette ezt az öröktől- és örökkévaló tant. Aminek boldogitania kellett volna a népeket, az milliókra hozott gyötrelmet, elnyomatást, szenvedést, megtévedést és megtévesztést.
Hosszu évszázadok multak el, amig végül a tévedések sulya oly nehéz lett, hogy a világ nem birta el tovább és követelte, hogy a nagy tanitás igazságai, az abból származó jogok diadalmaskodjanak. A szeretet szavát, hogy jobban megértsék, három jelszóra bontották fel: Egyenlőség, Testvériség, Szabadság!
Hát nem ezt hirdették-e a mester szavaira világot tanitani indult apostolok?
Hosszu kor mult el, amig a világ eljutott oda, hogy a világ minden rétege élhessen a jogokkal, melyeket ezekből a tanokból hirdetnek. Azt a kort, amely addig tartott, amig ezek a jogok diadalmaskodhattak, ezt tartjuk mi a középkornak és a testvériség, egyenlőség és szabadság jelszavainak diadalával kezdődött az uj kor, az emberi jogok győzelmének kora.
A francziák történelmét ott hagytuk el, hogy a király összehivta a birodalmi rendeket gyülésre, melyre meghivta az előkelő nemességet, a papságot és az elnyomott harmadik rendet, melyet azon a gyülésen 2 pap, 12 nemes, 18 városi tanácsos, 102 biró, 212 ügyvéd, 16 orvos, 215 kereskedő és földmüves képviselt. (I. IV. k. 560 old.)
Ennek a gyülésnek a napját 1791 május 5-re tüzték ki. Azzal a nappal zárul le a középkor és megkezdődik az Egyenlőség, Testvériség és Szabadság jelszavának kora. Vissza