A világ küszöbei

Fülszöveg

"Két napra is boldogság visszanézni/ lennék csak hátra annyival/ de tudván úgy múlik mint múlt valóban/ olyan zavartalan-simán:/ kedvem fecskék rángó szárnyára tenném/ pipacssziromba rejteném/ révhez közelgő hajó kürtszavába/ alvásra búlt tyúkok közé/ léglökéses repülőgépre kötném/ hogy áttörvén a hangfalat/ a robbanással híre szétömöljék/ s nevessen aki hallja majd-/ Két napra is mert két nap is erősség/ míg most lépő lábam talán/ talajt se lel többé s kész már a pontos/ tervrajz utamról s nem tudom/ mikor kezdődik megvalósulása/ végképp kivédhetetlenül" - fogalmazza meg Két napra is című gyönyörű verésben új kötete alaphangulatát és témáját a szerző.
A versekben gyakran olvashatunk az öregedés gondjairól, a mind gyakoribb csalódásokról, az idő fájó s könyörtelen műlásáról, a halál fenyegető közeledéséről. Ezek azonban ne tévesszenek meg senkit, szó sincs ebben az új kötetben az élet vagy a remények föladásáról, szó sincs valamiféle behódolásról. Ellenkezőleg. Csorba Győző épp azért néz oly kitartóan farkasszemet az elmúlással, épp azért vizsgálja újra és újra makacsul, több oldalról mibenlétét, jelentését, értelmét és közeledését, mert élni akar, minden önáltatás és csalás nélkül, értelmes emberhez méltóan, csak éppen tisztában van az emberi élet törékenységével, kiszolgáltatottságával, elkerülhetetlen befejeződésével. De amíg lehet, addig minden erejével kötődik, ragaszkodik a társakhoz, a családhoz, a természethez, a hasznos, értelmes cselekvéshez, a mindennapi eseményekhez, a társadalomhoz és a közvetlen környezethez.
Régóta köztudott, hogy Csorba Győző költészete mélyen humánus, megszenvedett és megrendítően igaz költészet. Ez a mostani kötete igazolja, hogy az idő előrehaladtával költészete semmit sem veszített erejéből, hiteléből, sőt egyre fényesebben ragyog tragikus szépsége. Vissza