A világ közepe

Előszó

Ma, amikor a gyermekeinket arra neveljük, hogy legyenek világpolgárok, beszéljenek minél több nyelvet, és tudjanak beintegrálódni bármelyik ország lakói közé, ha külföldön vállalnak munkát, megrendítő olvasmány A világ közepe című kötet.
A címadó novellának utolsó sorait már könnyes szemmel olvasva arra gondoltam, hogy lehet ilyen megindító szeretettel írni a múlt század első felének Bátaszékéről, a kicsi faluról, és annak szorgalmas, egymás mellett élő, de szinte együtt lélegző sokszínű népéről, magyarokról, székelyekről, svábokról.
A szülőföld, a szülőfalu fogalma a novellák elolvasása után más dimenzióba került: már értem, honnan ered édesapám hihetetlen kitartása, küzdeni tudása, embersége. Már tudom, mitől és hogyan keményedett meg az a bizonyos gerinc, miből és kikből táplálkozott a kikezdhetetlen tisztesség, miért maradt a bejárt szakmai életút és elismerések ellenére is egyszerű, szerény ember.
A kötet minden novellájába, meséjébe beleszövődik Bátaszék és környéke lakóinak mindennapi élete, a régi utcák, épületek, mesterségek egyedülálló hangulata, az apró történések nagy eseménnyé válása.
Mert Bátaszék igenis a világ közepe annak, aki szerette annak minden zugát, minden szegletét, és még ma 85 évesen is rámutatva egy-egy régi házra, felidézve annak egykori lakóit, soha el nem múló hálát érez szülőföldje iránt azért, hogy innen indulhatott.
Szeged, 2012. március
Szániel Ágnes Vissza