A világ közepe

Előszó

A gyökerei védik meg a fát a viharban a kidőléstől, a mélybe nyúló gyökerek táplálják, a gyökerek teszik lehetővé, hogy nagyra nőjön, hogy dús koronáját büszkén emelje a magasba. Az emberi közösségek számára a 'gyökeret' a hagyomány, a közös történelem, a közös emlékezet jelenti. A hagyományokból gazdagodnak a nemzetek, az országok, a falvak. Az emlékezet, az ősök tisztelete segítette át a társadalmakat a nehéz időkön, a történelem véres viharain, amikor a megmaradás volt a fő feladat. A közös múlt tartja össze az embereket, ebből táplálkozik az egymás iránti együttérzés, az egymás iránti felelősségtudat; a hosszú együttélés ténye erősíti az összetartozás érzését. Amely nép pedig elveszíti az emlékeit, nem ápolja a hagyományokat, elfeledi az elődeit - az gyökerét vesztve sodródik, és végül elvész a nagyvilágban. Mint ahogy ledől és elkorhad a legnagyobb tölgy is, ha a gyökerei elsorvadnak. Azon a település, ahol nem elevenek az emlékek, ahol nem ismerik az elődök örömét és bánatát, ott a mostani falut sem érzik magukénak az emberek. A többiekkel nem éreznek közösséget, a kertkapun túli dolgok nem érdeklik őket. Polgár helyett csak lakosok. Az ilyen falu gyökerek híján nem fejlődik, csak vegetál, majd szegényedik, elsorvad.
E könyv elkészítői, az elkészítésben közreműködők, az anyagi segítséget nyújtók mind fontosnak tartották, hogy összegyűljön mindaz, ami községünk múltjáról még összegyűjthető, és ez a gazdag anyag rendelkezésre álljon a jelen és a jövő polgárainak. Ismerjék meg, és ez az ismeret erősítse ragaszkodásukat ehhez a helyhez, és mindazokhoz, akik szintén ezt a kis falut szeretik otthonukként. Vissza