A világ felfedezése rajzos regényekben I-II.

Előszó

Részlet I. kötetből:
Legyőzni az ismeretlent...
Ma a világ magányos körülvitorlázása sem ad képet az embernek a két-háromezer év előtti hajózás veszedelmeiről. Az egyiptomiak, a föníciaiak, a görögök nem ismerték sem az iránytűt, sem a szextánst, tehát nem is voltak képesek hajójuknak az óceánon elfoglalt helyét meghatározni. Mivel térképük sem volt, a követendő irányt sem választhatták meg. Motorként akkoriban csupán az evező meg a vitorla szolgált, s még az ellenszélben való hajózás ismerete sem volt az ember birtokában. Az ókor hajósai a meleg évszakban szálltak tengerre; nappal hajóztak, este pedig a biztonság kedvéért partra vontatták járművüket. Igyekeztek mindig szemmel tartani a biztos tájékozódást nyújtó partvonalat. Ha a balsors vagy a szükség kisodorta őket a nyílt tengerre, csak a csillagok alapján tájékozódhattak, no meg az azóta szertefoszlott bámulatos hajósösztön segítségével, melynek révén a helyes utat alig észrevehető jelekből olvasták ki: a víz színéből, a hullámok jellegéből, a szél járásából és szeszélyeiből. A szárazföldi utazás kevésbé veszélyes, ám hosszadalmasabb volt: tekintve, hogy motorként csak a ló, közlekedési eszközként csak a szekér szolgált, esztendőkbe tellett olyan távolságok megtétele, amelyeket ma a repülőgép néhány óra alatt maga mögött tud.
Részlet a 2. kötetből:
Kolumbusz tengernagy rögeszméje
Kipling írja a feltalálókról, hogy "tébolyultak", akiket szüntelenül egy rögeszme sarkall..." Ők viszik előbbre a tudományt, mondja az író, de a velük való érintkezés nem kellemes. Vissza