A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei

Előszó

Részlet:

Az ember mivolta.

Az ember megismeréséhez több út vezet. Az egyiket Goethe szép szavai így írják le: "Amikor az ember a körülötte lévő tárgyakat észreveszi, sajátmagára vonatkoztatja azokat. S ezt joggal teszi, mert egész sorsa attól függ, tetszenek-e neki, vagy nem, vonzzák vagy taszítják-e, hasznára vannak-e, vagy ártalmára? A dolgok szemléletének és megítélésének ez a természetes módja époly könnyűnek látszik, mint amennyire szükséges as mégis, számtalan megszégyenítő és elkeserítő tévedésbe ejti az embert. Akiket azonban erős tudásvágyuk arra ösztönöz, hogy a természet tárgyait vizsgálva, többé ne azt nézzék, tetszenek-e ezek, vagy nem hasznosak-e, vagy nem, stb., hanem azt, hogy e tárgyak önmagukban véve milyenek és miféle kapcsolatban vannak egymással: még nehezebben jutnak el helyes ítélethez, mert elvesztették azt a mérőeszközt, amellyel addig a dolgokat saját tetszésükhöz és nemtetszésükhöz viszonyították. A vonzás és taszítás, a kár és haszon mérőeszköze hiányzik most. Le is kell mondaniok róla egészen, ha az igazi megismerés útján tovább akarnak haladni. Helyes ismeretekhez csak akkor fognak eljutni, ha szenvtelenül, "isteni lények módjára" azt fogják keresni és kutatni ami ne befolyásolja a növények hasznossága vagy szépsége. Kutassa fejlődésüket s a növényvilágban való helyüket. Mint ahogy minden növényt a nap varázsol elő és a nap ragyog be, úgy ő is elfogulatlanul szemlélje mindegyiket és tekintse át valamennyit. Megismerése mértékét s a megítélés szempontjait ne saját személyéből vegye, hanem a megfigyelt dolgok köréből. Vissza