A vietnami lány

Előszó

Részlet:
"Amikor az őr felnyitotta a fogdahelyiség ajtaját, hogy bevigye a napi vízadagot, a lány az ablak mellett állott. A katona letette a vizeskorsót a faoszlop mellé. Egy pillanatig figyelt, nem hallja-e az őrmester lépteit, aztán félig az ajtó felé fordulva némán, kíváncsian pillantott a fogolyra. A lány nyúlánk testén itt-ott az éjszakai vallatás nyomai látszottak. Vékony hosszú nyakán, gömbölyű barna vállán kerekded sötétebb foltok húzódtak. Megtépett tarka kendőt viselt, amely - ahogy kissé előrelépett - meglebbent a combján húzódó horzsolás körül. Sűrű, súlyos fekete haja kócosan omlott vállára. Nagy barna szemében akarat csillogott, ahogy feszülten vizsgálgatta az új őrt, felmérve minden mozdulatát, tartását, arckifejezését. Hosszú, vékony keze megmozdult. Széles, csontos arcán olyan erő, elszántság látszott, amely sehogy sem illett csitri alakjához, és a katona rejtett csodálkozással figyelte ezt a különös ellentétet. A lány előrenyúlt és úgy kérdezte:
- Te vagy az új őr, katona? - A francia kifejezések szabatosan, hibátlanul hullottak ajkáról, csak a mássalhangzóval végződő szavaknál csendült fel az a jellegzetes torokhang, ahogy a Hanoi-környéki lányok beszélik a hódítók nyelvét. Rövid ideig csend volt.
- Igen - hallatszott gyorsan, kicsit aggodalmasan. A katona újra a folyosó felé figyelt, de az őrmester lépte sehol sem hallatszott, csak a konyha irányában csörömpöltek az edények, és sikongva kacarászott valaki. A lány nagy, barna csillogó szemén látszott, hogy olvas a másik arcán. Kissé lábujjhegyre emelkedett, és hangtalanul közelebb lépett. A forró trópusi napnak az ablakon beszűrődő egyetlen súlyos, keskeny sugara csillogó fénypecséteket vetve csúszott vékony alakján, és a testén húzódó foltok most egyszerre felizzottak, pirosan bukkantak elő sima, barna bőrén." Vissza