A vétkesség vélelme

Előszó

Az előzetes letartóztatás - amely törvényi definíciója szerint „a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt" - a büntetőeljárás egyik legproblematikusabb intézménye. Az ártatlanság vélelmének értelmében senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg, és - az alkotmányos büntetőjog elveinek megfelelően - senki sem sújtható büntetéssel, amíg bűnössége megfelelő eljárásban megállapítást nem nyer. Az előzetes letartóztatás természetesen nem büntetés (az elkövetett cselekményért kiszabott joghátrány), hanem úgynevezett kényszerintézkedés: olyan, a büntetőeljárás alá vont személy (terhelt) jogainak korlátozásával járó aktus, amely a büntetőeljárás akadálytalan és eredményes lefolytatását hivatott biztosítani. Ugyanakkor - és ez teszi különösen hangsúlyossá az előzetes letartóztatás által felvetett problémákat - az előzetes letartóztatás tényleges hatása tekintetében nem különbözik a magyar jogrendszer által ismert legsúlyosabb büntetéstől, a szabadságvesztéstől. A - bűnösnek még nem talált, a későbbiekben esetleg fel is mentett - terhelt szubjektív szemszögéből nézve az esetek túlnyomó részében nincs jelentős differencia a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás között. Mindkettő a személyes szabadság elvonásával jár, mindkettőt ugyanolyan vagy hasonló jellegű intézményekben, ugyanolyan vagy hasonló (sőt az előzetes letartóztatottak számára néha kedvezőtlenebb) körülmények között hajtják végre. Vissza