A veszprémi Szt. György kápolna romjainak állagvédelme

Előszó

A veszprémi várban, a székesegyház északi oldalán elterülő kis kertben 1957-ben Hungler József tanár középkori kápolna romjait tárta fel. Az ásatás a Bakonyi Múzeum akkori igazgatója, dr. Szentléleky Tihamér szakmai irányításával kezdődött, majd később H. Gyürky Katalin régész vezetésével folytatódott. A munkában tevékenyen vett részt Dr. Gutheil Jenő, Veszprém középkori történetének kutatója, az ő javaslatára kezdték az ásatást a jelzett helyen, ahova a középkori oklevelek az egykori Szt. György kápolnát jelölték.
A kápolnáról Nagy Lajos király 1358-ban kelt adománylevele ír először. Ettől kezdve másfél évszázadon keresztül említik az oklevelek. Az okleveles adatok és a helyszínen talált romok, valamint a feltárás eredményeinek összevetése alapján elég tisztán rajzolódik ki előttünk a középkori Szt. György kápolna története. Az épület maradványait a székesegyház 1907-ben kezdődő átalakítási munkái közben találták meg először, de akkor figyelmen kívül hagyták és visszatemették annak a barokk kápolnának falaival együtt, amelyet a XVIII. században építettek a középkori romokra. Így a közelmúltban történt ásatás legfőbb érdekessége nem is annyira a romok újbóli felfedezése, mint inkább az azok alatt feltárt korábbi emlékek: a mai szint alatt több mint két méterrel, a Várhegy sziklaszintjén talált bronzkori leletek és még inkább az a kis apszissal megtoldott kör alaprajzú kápolna, amelynek falait az oklevelekben is említett középkori kápolna falai alatt találták meg. Vissza