A veszprémi székesegyház 18-19. századi zenéje

Fülszöveg

A török hódoltság utáni évtizedekben a magyar főurak és egyházi méltóságok célkitűzése nemcsak az ország újjáépítése volt, de a kulturális, ezen belül a zenei élet megújítása is. A 18. századi magyar püspökök és kanonokok egyházmegyéikben arra törekedtek, hogy a szertartásokat, valamint az egyéb ünnepi eseményeket magas színvonalú zenével lássák el. Szenvedélyesen gyűjtötték a kottákat, a zeneszerzők mecénásai voltak és a művek előadására zenei együtteseket tartottak fenn. Ebből a korból az egyik leggazdagabb kottatárat őrzi a veszprémi székesegyház.

M. Tóth Antal professzor tizenöt évig tartó széles körű tudományos levél- és könyvtári kutatómunkájának, Európa városaiban végzett adatfeltárásának az eredményeként lát most napvilágot a veszprémi székesegyház 18-19. századi kottatára zeneműveit és komponistáit bemutató tanulmánykötet. A nagyszabású munka tudományos és művészeti perspektívát nyit, segítséget nyújt a kutatók számára, és remélhetőleg kedvet teremt korunk művészeinek a darabok előadására. A tanulmány nem csupán kulturális, zenetörténeti értékű. Indirekt módon egy mélyebb spirituális szándékra és tartalomra is rámutat. Ezek a zeneművek azért születtek, hogy az emberek lelkét Istenhez emeljék elsősorban a liturgiában, de egyéb alkalmakkor is, amikor felhangoztak az egyház evangelizációs tevékenysége során. Rendeltetésük ellátására, küldetésük teljesítésére alkalmasak voltak. Szövegeik nagyrészt szentírási textusok vagy imádságok. Szerzői és előadói többségükben hívő, vallásukat gyakorló hivatásos egyházzenészek voltak. Sokan közülük magyar földön éltek és komponáltak.

Örömmel ajánlom ezért e könyvet minden érdeklődő számára, hiszen mélységesen tisztelem mindazoknak az egyháziaknak és világiaknak áldozatos munkáját, életét, akik e zeneműveket komponálták, lemásolták, előadták, akik a kottaanyagot a századok során féltve őrizték, vagy pedig létezésüket, nagy értékű tartalmukat most e kötet megalkotásával újra napvilágra hozták. Vissza