A vertikális kooperáció elvi és gyakorlati kérdései az élelmiszergazdaság zöldség-gyümölcs ágazatában

Előszó

A lakosság zöldség-, gyümölcsellátása mind mennyiségben, mind pedig minőség szempontjából nagyon fontos, a fogyasztókat különösen érdeklő probléma. Nem közömbös ebből a szempontból, hogy kik, milyen szervezetben gondoskodnak a zavartalan ellátásról. Az új gazdasági irányítási rendszerben megszűnt számos kötöttség, igy többek között az is, amely elöirta a termékek forgalmazásának kötött rendjét. Igy pl. azt, hogy az áruk a termelőtől általában a nagykereskedelmi vállalatokhoz, onnan a kiskereskedelembe kerülnek, s igy a fogyasztóhoz. Lehetőség nyilt a termelők számára, hogy termékeiket közvetlenül a fogyasztóknak értékesitsék. Ennek igénye felmerült több termelőszövetkezetnél is. Az ok általában az, hogy úgy látják, az értékesitő szervek magas költséggel, illetve árréssel terhelik a zöldség- gyümölcsárakat. Tehát kiiktatva a kereskedelmi vállalatokat, ők akarják fogyasztói áron értékesíteni termékeiket, s igy nagyobb haszonra szert tenni. A törekvés érthető, de vajon érdeke-e ez a fogyasztóknak, javitja-e az ellátást, csökkenti-e az árszínvonalat? Nézzük először elvileg. A gazdasági életben a fejlődés során kialakult munkamegosztás alapján folynak az egyes tevékenységek. A munkamegosztás egyrészt elkülöniti az egyes tevékenységeket végzőket egymástól, másrészt összekapcsolja őket. Kialakulnak, önállósulnak az egyes szakmák, ágazatok - például az ipar, ezen belül a cipőgyártás, ami még tovább bontható az egyes szakmunkákra, amelyek - mint a társadalom össz szükséglete egy-egy részének kielégítői - csak akkor tudnak eleget tenni a velük szemben támasztott követelményeknek, ha a más ágazatok, szakmák előállitják az egyéb szükségletük kielégitésére szolgáló javakat.

fi Vissza