A vértanú (dedikált példány)

Fülszöveg

A szerző önmagáról
Négy színházi, számolatlan hangjáték-bemutatóm ellenére rendezőként, elsősorban rádiórendezőként tartanak számon, bár a pályán novellistaként indultam a Kolozsvári Grandpierre Emil szerkesztette Magyarok-ban, 1947-ben, huszonkét évesen. A rendezéssel, amely az én hitem szerint mindenekelőtt olvasástudomány, olvasásművészet, az idők során úgy körülfontam, begubóztam magam, hogy egynémely pályatársam igazolására már csaknem kételkedni kezdtem: megtarthatom-e jogomat az írói kifejezéshez is? Igaz, kárpótlásul nagy ajándékokat is adott a rendezői gyakorlat: Dosztojevszkij, Bulgakov, Krúdy, Kemény Zsigmond, Thomas Mann műhelyét bújhattam hetekig-hónapokig, amit csak olvasóként alig-alig élhettem volna meg - a teremtés titkát is elleshettem volna, ha még jobban figyelek.
A visszatérést Illés Endrének köszönhetem, ő ösztönzött második írói pályakezdésemre. a vértanú-t az elmúlt évben fejeztem be, és ez csak a megjelenés sorrendjét tekintve első könyvem, íróasztalfiókom ismert korábbit is. Könyveimben, a még csak elképzeltekben is, egyazon rögeszmémet járom körül: ahhoz, hogy a világ lakhatóbb, rendeltetésszerűbb legyen, meg kellene tanulnunk utó-ítélni, vagyis legendák helyett tettek nyomán, tettek alapján ítélni, mert értékrendünk hellyel-közzel elfogultságainkon, előítéleteinken nyugszik.
Elsőkönyves író vagyok hatvanévesen - rendhagyó állapot, kihívó állapot, tiszteletlen állapot. Első színdarabom, Az eltüsszentett birodalom bemutatásakor, harminc-egynéhány évvel ezelőtt, tiltakoztam a lefokozásnak vélt fiatal író rang ellen - ígérem, többé nem teszem ezt. Most már inkább más ellen: tanulságokkal gyötrő nemzeti múltunk felejtése ellen tiltakoznék. Azzal, amit írtam és amit szeretnék még írni.
Vagyonomat, a véges időt magamnak kell beosztani. (Török Tamás)
A néhány éve az érdeklődés fókuszába került erdélyi szombatosság világába, a 17. századba vezet minket a kisregény. Két főhőse van, az egyik az európai kultúra egyik legnagyobb alakja, a humanista műveltség egyik betetőzője, az úttörő természettudomány képviselője, a szombatosság elméletének megalapítója, Péchi Simon, aki céljai érdekében, élete végén feladja saját maga alapította hitét - s az áldozat nem hozza meg az óhajtott eredményt. A másik hős Péchi tanítványa, a szenvedélyes hitű, lánglelkű ötvösművész, Thoroczkai János, aki következetesen kitart vállalt hite mellett, s ezért vértanúvá válik.
A kisregény fő kérdése: hogyan tartható fenn Erdély békéje, a Habsburg- és a török birodalom háborúskodása közepette? A regény hősei, illetve ellenfeleik mindannyian másképpen látják a kérdés megoldását; meggyőződésüket első személyű naplók vagy vallomások formájában olvashatjuk. Ez a stilisztikai eszköz biztosítja egyrészt az álláspontok minél mélyebbről történő megismerését, másrészt jellemzi az elbeszélők műveltségi szintjét, belső emberi világát. A Thoroczkai János életének megmentéséért folyó külső cselekmény izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt kínál, és életközelbe hozza e művelődéstörténetileg oly sajátos korszakot. Vissza